A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Közlemények - Gazdag István: A termelőszövetkezetek szervezése Debrecenben 1948-1956 között

kát. h.

ltsz

műnk

1. Ebesi csop.

524

31

52

2. Kisszepesi

537

43

32

3. Rákosi t.

329

40

51

4. N.szepesi

487

40

32

5. Megyeri

347

30

22

6. Macsi

228

18

18

7. Cserei

296

31

26

8. Halápi

329

42

14

9. Fancsikai

376

46

—

10. Ondódi

263

40

38

11. Bellegelő

520

53

21

12. Elepi

372

31

—

Összesen:

4668

445

306

A kiküldött bizottság az egyes termelőszövetkezeti csoportok felülvizsgálatát február 9-én kezdte meg a következő szempontok alapján: a tagság összetétele, a vezetőség munkájának színvonala, a rendelkezésre álló földterület mennyisége, minősége, az állatállomány összetétele, a lakásviszonyok, a területen lakó kis- és középparasztok viszonya a szövetkezeti gondolathoz végül a csoport életképességére vonatkozó minősítés. A bizottság a felülvizsgálat során a következőket állapította meg: a tagság általában nincstelen mezőgazdasági erdő- és alkalmi munkásokból áll, hat csoportban találhatók lumpenelemek, akiket ki kell zárni, egy csoportban a vezetőséget le kellett cserélni — a többi támogatással meg tudja oldani a feladatokat, néhány csoport iránt érdeklődnek a környéken élő kis- és középparasztok, indokolt a tagosítás (a Rákosi-telepi csoport földje 28, a fancsikai csoporté 22 tagban fekszik).

A bizottságnak az egyes csoportokról kialakított összegző véleményét — a számszerű adatoktól eltekintve — sablonosnak érezzük, olyannak, amely nem tartalmaz a gazdálkodásra vonatkozó elemzést, nem is törekszik a reális fejlesztés irányának a kimunkálására. Feltétlen említést érdemel viszont a bizottságnak a debreceni csoportok szervezeti struktúrájával kapcsolatos állásfoglalása. A megyei pártbizottság által kialakított egységes, összevont szervezet keretén belül működtek az egyes csoportok a megtermelt javakat pedig a szövetkezetek egy részétől elvonva a végzett munka arányában kívánták újra elosztani. A bizottság a tagokkal folytatott beszélgetések során szerzett tapasztalatok birtokában felhívta a figyelmet a rendszer hibáira:

1. A Központi Intéző Bizottság nem képes 5000 kát. h.-as birtokot szakszerűen irányítani.

2. Az egyes csoportok intéző bizottságai és tagsága ebben a rendszerben érzi sajátjának a szövetkezetét.

3. A jobb földön dolgozók megkárosítva érzik magukat, mivel termelvé- nyeik egy részét elvonják tőlük.

4. Az egyenlősdivel elidegenítik a jó minőségű földön gazdálkodó kis- és középparasztokat.

5. A gyenge minőségű földön dolgozók nem érdekeltek a föld javításában.

6. Bizalmatlanságot okoz a csoportok között.

7. A központosítás túlzott adminisztrációt igényel.

8. Akadályozza a káderek kinevelését.

10 Évkönyv VII.

145