A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Közlemények - Fodor Péter: A balmazújvárosi Földmívelő Munkás Egylet megalakulásának néhány körülménye
fektetett czél és elveket tekintjük nincs, az az nem lehet az egylet megalakítása ellen semmi kifogás. Azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a tagok értelmi fejlettségéhez tudásához és vagyoni állásához mérten a megvalósítandó, az 1 §-ban lefektetett czélok annyira ideálisak-mondhatni lehetetlenségek... Kell tehát lenni a szervezők agyában valamely elhallgatott piszkos czélnak a mit igazol az is, hogy a megválasztott tisztikarból, tehát majdnem mindnyájan — azon emberek közé tartoznak akik kisebb nagyobb részben szociális elvekkel saturálva, sőt az elnök Rózsa Gábor, továbbá Tányér József titkár valamint Róth András helyettes titkár is 1170/1900. szám rendeletemmel csendőri felügyelet alá helyezve vannak sőt Tányér József titkártól és Deli József pénztárostól ez évben is koboztak el a csendőrség által erősen szocialista lapok és naptárak. .. .nem véleményezem az egyleti alapszabályokat megerősítendőnek, annál is inkább mert mint hallom, most is készül Rózsa Gábor elnök, Szakács János helyettes pénztárnok és Tányér Imre a Szentesen tartandó munkás gyűlésre.” Ebből a levélből megtudhatjuk, hogy a helyi hatóságok nem akarják továbbra sem az egylet engedélyezést. Ugyanakkor közvetve tudnak az egyletről, bár nem veszik tudomásul a létét. Világossá válik az is, hogy az egylet működik, hiszen az alapszabály szerint választják a vezetőséget, az új tisztségviselőket. Rózsa Gábor és társa kérelmet nyújt be, amelyben megsürgetik az egylet alapszabályának jóváhagyását.31 Ezt követően az alispán elrendeli, hogy „bár az alapszabály jóváhagyva nincs a működést megkezdte” ezért szüntesse be a tevékenységét és az elnököt vonja felelősségre. Ezzel az intézkedéssel egyidejűleg elutasító javaslattal újra a belügyminiszterhez terjeszti a kérelmet. A belügyi államtitkár 1900. július 13-i levelében elutasítja az engedély megadását arra hivatkozva, hogy „az egyletet alakítani szándékozók műveltségi foka nem nyújt kellő biztosítékot.”32 1900 szeptemberében Sebők Dániel és Hüse János újabb kérvényt ír az alispánhoz az engedélyezés ügyében. Az 1901-es esztendőben még tartott a huza-vona. A korábbi merev elutasítás meglepő „engedékenység” olvasható a főszolgabíró 1901. május 25-i fel- terjesztésében :33„Nem tartom ezen egyletet sem szükségesnek sem fenntarthatónak ; mert nekik (az egylet tagjainak) nem művészet és tudomány hanem föld, munka és kenyér kellene. A törvények és a hatóságok különben elég erősek ahhoz, hogy az ily egyletet is ellenőrizzék, sőt esetleg be is szüntessék és ígybár nem kívánom de nem félek az alapszabályok jóváhagyásától vagyis az egylet megalakításától sem.” Ez olyan fordulatot jelentett az egylet alapításának történetében, amely részben igazolta az alapítók kitartásának szükségességét, részben pedig az ellenőrzés eszközével igyekeztek a hatóságok maguk számára biztosítani a felügyeletet. 1901. november 9-én kelt az a levél, amit a Radikális lap főszerkesztője írt az alispánnak:34 „egyleti alapszabályaik (balmazújvárosiaké) amelyeket f. év január vagy február havában kellő változtatások után már negyed ízben terjesztettek föl a Belügyminiszter Úrhoz, máig sem nyertek elintézést.” 31 Uo. 6830/1900. sz. 32 BM. 71008/1900. V.-o. 33 HBmL. IV. B. 905/b. 3624/1904. sz. 34 Radikális (A gyökeres javító) 1900. március 15.—1902. június 1. között jelent meg. Induláskor politikai és gazdasági hetilap a nép számára Radikálisok Közlönye címmel. 1901. november 10-től 48-as függetlenség és a népszabadság harcosa alcímmel. Főszerkesztője és kiadója Kasics Péter volt. 137
