A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Közlemények - Moess Alfréd-M. Román Éva: Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. Adalékok az 1739. évi járvány történetéhez

AZ UTOLSÓ NAGY PESTISJÁRVÁNY DEBRECENBEN Adalékok az 1739. évi járvány történetéhez Moess Alfréd — M. Román Éva

Az emberiséget pusztító nagy járványok egyik legkitartóbbika a pestis. Kezdetei az ókorba nyúlnak vissza,1 s olvashatunk róla napjainkban, napilapokban. A korai középkortól kezdve évszázadokon át pusztított Európában, s közvetlen veszélye a világ számos pontján ma is fennforog.1 2 Nem véletlen, hogy J. N. Biraben a közelmúltban napvilágot látott, a franciaországi, európai és a Földközi-tenger medencéjét érintő pestisjárványokkal foglalkozó két kötetes, átfogó munkája e szavakkal zárul: „La lutte continue” — A küzdelem folytatódik.3

A korai középkortól kezdve, több száz éven át pusztított hazánk területén is, hol kisebb, hol nagyobb mértékben e járvány,4 nem egyszer befolyásolva az ország történetének alakulását is. Példaként itt arra az általánosan ismert tényre utalunk csupán, hogy a Rákóczi-szabadságharc leverése idején és az azt lezáró szatmári béke megkötésekor (1711) sem jelentéktelen szerepet játszott a katonaság közt dúló pestisjárvány.

A mai Magyarország területén az utolsó nagy pestis az általánosan 1739. évinek ismert (valójában már 1737-ben megjelent, s még 1743-ban is fel-fel- bukkant) járvány volt. Pusztításának mértékét, mind az országra,5 mind Debrecen városára vonatkozóan6 ismerjük a szakirodalomból. Ezek a számok — noha eltérnek egymástól — Debrecenre vonatkozóan lényegileg inkább kiegészítik, mint cáfolják egymást, s alapjában véve elfogadhatónak látszik, hogy a pestisben elhaltak száma 8000 körül, esetleg valamivel efölött, mozgott. Saját ■— az egyházi anyakönyvek adatain alapuló — eredményeink is néhányszázas eltérést mutatnak az eddig ismertekhez viszonyítva. Ennek közelebbi vizsgálata azonban annál kevésbé ígér érdemi eredményt, mert hiszen az adott korszak lélekszáma sem lévén pontosan megállapítható (legfeljebb ismert születési

1 Rigler Gusztáv: A közegészségtan és a járványtan rövid tankönyve. Szeged, 1922. 294—301. old.

2 Solt Katalin: Az ún. karanténbetegségek jelenlegi járványügyi helyzete. II. Honvédorvos XII. 4. sz. Bp., 1965. okt.—dec.

3 Biraben, J. N.: Les hommes et la peste en France et dans les pays européens et méditerranéens. (Az ember és a pestis Franciaországban, az európai országokban és a Földközi-tenger medencéjében.) Paris-La Haye, (Mouton) 1975. II. 185. old.

4 Schulteisz E.—Tardy L.: Short History of Epidemics in Hungary until the Great Cholera Epidemic of 1831. (Magyarországi járványok rövid története az 1831. évi nagy kolerajárványig.) Centaurus 11. No. 4. Copenhagen, 1966. 279—301. old.

5 Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása. Orvostörténeti Közlemények 69—70. Bp., 1973. 88—90., 93., 95. old.

6 Dávid Zoltán: Az 1738/43. évi pestis pusztítása Bihar megyében. DMÉ 1969—70. Db., 1972.

117