A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Szendrey István: A derecskei uradalom kiépítése

A derecskéi uradalom történetéhez sok tekintetben jó párhuzamként kínálkozik Polgár esete, amely a nagyhajdú városok sorából volt kénytelen elismerni az egri káptalan földesúri fennhatóságát; Polgárt hajdú népessége 1716-ban pusztán hagyta és a földesúr idegen és természetesen katolikus telepeseket hozott, az első (telepítő) szerződés — 1727-ben — olyan kedvező helyzetet teremtett a közösség számára, amely a későbbiek folyamán csak romolhatott. A rosszabbodás kulcsfontosságú évének itt is az úrbérrendezést jelölhetjük meg, amely az egyre terhesebb úrbéri szerződések megkötésén túl a robo- toltató majorsági gazdálkodás kiépítését, a telki állomány megcsonkítását és általában a parasztok által addig használt (bérlet, stb. formájában) föld- mennyiség csökkenését eredményezte.28

Derecskén egészen a jobbágyfelszabadításig az 1712-ben kötött első szerződésben meghatározott földesúr-jobbágy viszony vált uralkodóvá, jóllehet a parasztság terhei minden új szerződéskötés után növekedtek, az úrbérrendezésig pénzjáradék, az úrbérrendezés után munkajáradék formájában is. Mindvégig szerződéses és szabadköltözésűek maradtak viszont, mert az uradalom, és. természetesen Derecske népének hajdani szabad jogállása miatt a földesúr ezen a viszonyon nem mert változtatni. S ez a lakosság nem is „jobbágyinak, hanem „árendátor”-nak (bérlő) tekintette magát. Az úrbéri kilenc kérdőpontra válaszolva is azt mondták, hogy „szabad menetelű emberek vagyunk és nem örökös jobbágyok”.29 Ezt még akkor is szívesen hangoztatták, mikor a költöz- ködési lehetőségek, a szabadmenetel voltaképpen számukra is korlátozottá vált.

Párját ritkítóan kedvező volt a derecskeiek szerződésének az a rendelkezése, amely az egy összegben kivetett taksa ellenében a lakosság kezében hagyta a királyi kisebb haszonvételeket, azok hasznát átadta a lakosságnak. A mészárszék, kocsma, malomtartás joga ugyanis kimondottan földesúri nemesi privilégium volt, amelyhez a földesurak érthető módon ragaszkodtak. Különösen a kocsmáltatás jogából származott komoly hasznuk.30 A példaként említett Polgár esetében sem volt hajlandó erről a káptalan lemondani, illetve csak azt engedélyezte, hogy a földesúri kocsma mellett egy fél évig a lakosok is tarthatnak egyet. Ez azonban nem különleges eset, hiszen meghatározott ideig a birtokosok általában kénytelenek voltak engedélyezni — különösen szőlőtermelő helyeken — a paraszti kocsmárlást.31 Derecskén ez a kedvező helyzet sokáig tartott, noha az uradalom vezetői gyakran figyelmeztették a földesurat a kishaszonvételek átengedéséből keletkező kárra. Több ízben történt is kísérlet azok visszavételére, azt mégis egészen az úrbérrendezésig meghagyták a lakosság kezében. Tagadhatatlan tény viszont, hogy a kishaszonvételek ügyét az újabb és újabb szerződések megkötésénél rendszerint kényszerítő eszközként használták fel, amellyel az uradalom alattvalóit a terhesebb szerződések elfogadására lehetett kényszeríteni. Például már 1726-ban.32

28 E területek nagy társadalmi mozgására lásd pl. Fügedi Erik: Szlovák települések az Alföldön a XVIII. században. Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történetéből. Nyíregyháza, 1976.; Szendrey /.; Egy alföldi uradalom... i. m. 33., 69., 96. old. —Lukács Zsófia: A szerződéses jobbágyok helyzete hazánkban a XVIII. század folyamán a Mária Terézia féle úrbérrendezésig. (Szerk.: Domanovszky Sándor.) Bp. 1937.

29 Szendrey I.: Kand. ért. 27. old.

30 Lásd Maksay Ferenc: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Bp. 1958.45—46. old.

31 A polgári új lakosokkal való N. Káptalan conventiója. Polgár története. (Szerk.: Bencsik János) Polgár, 1974. 518—519. old.

32 Szendrey I.: Kand. ért. i. m. 96. old.

26