A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Szendrey István: A derecskei uradalom kiépítése

zottak) hat forint büntetést vethetnek ki. A magtalanul vagy végrendelet nélkül elhunyt jobbágyok vagyona a földesúrra száll. A provizor magáncélokra nem követelhet forspontot a jobbágyoktól, az uradalmi ügyek érdekében azonban a jobbágyoknak fuvart kell adniuk.

Reviczki udvarbírói ténykedésének jelentőségét mutatja az is, hogy 1753-ig első emberként állt az uradalom élén, s bár ekkor nála magasabb ranggal adminisztrátor vette át az ügyek irányítását, továbbra is Derecskén maradt és tanácsaival, észrevételeivel ezután is segítette kenyéradóját. Utolsó jelentésével 1763-ban találkoztunk! Az uradalmat egyébként 1753 és 1755 között Szlávy Pál, majd 1755 után Szlávy György igazgatta, mint adminisztrátor.

1790-től 1802-ig a domínium élén Olay Ferenc számtartó állott, 1802 és 1804 között pedig Radoss Pár tiszttartó igazgatta a birtokot. Az uradalom utolsó tiszttartója Leitgeb János volt, aki a XIX. század második felében intézte az úrbérikárpótlási ügyeket, illetve tevékenyen részt vett a birtok eladásában.14

Az uradalom nehezen kezelhető népessége, a számtalan vitás jogi probléma miatt a földesúr már 1719-ben elrendelte, hogy a domínium érdekeinek védelmére ügyvédet kell fogadni. Egy év múlva — 1720-ban — valóban találkozunk uradalmi prókátorral, Simonyi János személyében, de ez után csak a következő század elején akadunk hasonló tisztet betöltő személyre. 1808-tól kb. 1825-ig Botka Menyhért volt az uradalom ügyvédje, 1830-tól Ságváry Jakab, 1837-től 1847-ig pedig Dávid József.15

Mint fentebb láthattuk, már 1716-ban kísérlet történt — kevés sikerrel — uradalmi hajdúk alkalmazására. Az idők folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az uradalom nem lehet meg nélkülük. Reviczki János udvarbíró már 1724-ben felfogadott két uradalmi hajdút, ami pefsze a lakosság tiltakozását váltotta ki! Úgy vélekedtek — egyébként teljes joggal —, hogy a hajdúk eltartása a feudális terhek növekedését eredményezi. A fentebb említett, s Reviczki ellen benyújtott vádpontok közt a hajdúk ügye is szerepelt, de Simonyi János prefektus ebben is az udvarbírónak adott igazat, mondván, hogy azok nélkül „az Tisztnek kevés becsületi vagyon az Dominalisták között.” 1736-ban a hajdúk számát fel is emelték három főre.16

Korántsem lenne teljes a kép, ha az uradalom szervezetének vázolása során nem tennénk említést a falusi bírák szerepéről. Korszakunkban a falvak első emberei ugyanis egyre inkább a földesúri érdekek kiszolgálóivá lettek, s igyekeztek elősegíteni az udvarbíró, vagy tiszttartó munkáját. Ez azt eredményezte, hogy az egyes községekben jól működő, nem fizetett uradalmi személyzet alakult ki.17 A falusi bírák mellett a szabadosok szerepét kell kiemelnünk! Feladataikat röviden a következőkben összegezhetjük. Segíteniük kellett a bíráknak az összeírások elkészítésében. Jelen kellett lenniük a jobbágyok adás-vevé- sénél, a földesúri érdekek védelmére. Vigyázniuk kellett az uraság épületeinek — különösen a bérbeadottak esetében — az állagára. Szem előtt kellett tartaniuk a halálozásokból (magszakadás) eredő földesúri jogokat (caducitás), ügyelniük kellett a földesúr földjeinek, erdeinek az épségére. Számon kellett tartaniuk a határjeleket, s ha azok elavultak, meg kellett újíttatniuk. Felada14 Uő.: Egy alföldi uradalom... i. m. 28—29. old.

15 Uo. 29. old.

16 Uő.: Kand. ért. i. m. 23. old.

17 Uo. 24. old., Vö.: / lányi Emma: A földesurakat kiszolgáló parasztok. (Tanulmányoka parasztság történetéhez Magyarországon. Szerk.: Spira György). Bp. 1952. 101—116. old.

22