A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Fórum - Kállay István: A nagybirtokkormányzat levéltári forrásai 1711-1848

— a közhatalom gyakorlása (1822-től szétvált: urbáriális, jogszolgáltatás, egyházi);

— gazdasági ügyek;

— mérnöki, építkezési ügyek,

Ehhez jött 1817-től:

— számvevőségi ügyek (1828-tól szétvált: számvevőség, pénztár),

1820-tól:

— iskolai és irodalmi ügyek,

1827-től:-— állatorvosi ügyek.

Mindazokban az években, amikor új rendszert vezettek be, az ügyiratokat újra kezdték számozni, tehát ezekben az években a számsor kétszer kezdődik. Ez történt 1846-ban, Festetics László halála után is.

Külön kell szólnunk a nagybirtokkormányzat legjobban szervezett és ellenőrzött ágazata, a pénz- és természetbeniek kezelésével megbízott számvevőség által termelt iratanyagról. Az uradalmi számadások felülvizsgálata már korábban is szokás volt, hivatalszerűen működő számvevőségekről azonban csak a XVIII. század közepétől beszélhetünk. A kismartoni uradalmi gazdasági bizottság 1752-ben foglalkozott először a számvevőség munkájával, számon kérte rajta a számadások revízióját. A Batthyányiaknál csaknem a XVIII. század elejétől működött a körmendi számvevőség. Viszonylag korán, 1748-ban em- említik a források az esztergomi prímási uradalmak számvevőségét, amely ebben az évben az 1745—1748. évi számadásokat vizsgálta felül. 1745—1832 között külön iratsorozat (exactoralia) jött létre.35

Viszonylag későn, a XVIII. század végén jött létre a legjobban szervezett Károlyi-számvevőség. 1793-ban olvashatjuk először az igazgatótanácsi jegyzőkönyvben, hogy a felügyelőségek által beküldött félévi számadásokat a számvevőség kapta meg. A pesti központi számvevőség iratai zömmel a XIX. század elején kezdődnek; 1803-tól vannak rendszeresen cenzúráit számadások. A központi számvevőség iktatott iratai 1815-tel kezdődnek, ebben az évben 120 ügyet vettek nyilvántartásba. 1816-ban már 244, a következő évben 361 üggyel foglalkoztak. A központi számvevőségnek alárendelve kerületi számvevőségek is működtek. Különösen ügyeltek a „számadási irományok” rendbentartására; előírták, hogy kell tárolni azokat. 1817-ben a központi számvevőség javasolta a nagykárolyi kancellária bővítését, az iratok jobb és biztonságosabb elhelyezése érdekében.36 37

A központi, kerületi és uradalmi készpénzt kezelő hivatal a pénztár volt. Ide kerültek a beszedett készpénzjövedelmek, az eladott termények, állatok ára, a bérleti díjak, a kamatok. A pénztárak folyósították a tisztviselők, alkalmazottak készpénz-járandóságát, fizették ki — urasági,központi tisztiszéki vagy uradalmi gazdasági utalványozásra — a készpénzkiadásokat, kamatokat. Gyűjtőpénztár funkciót is betöltötték, amennyiben az alsóbb szintű pénztárak készpénz maradványait begyűjtötték. Időben az első (1733. évi) főpénztári

35 OL. P 108. Eszterházy család hercegi ágának levéltára. Repositorium. Fase. В. No 26. 1752. jún.

Resolutio No. 17.; OL. P 1322. Batthyány család levéltára. Körmendi központi igazgatóság.

Számvevőszék 1710—1913.;

Prímási Levéltár, Esztergom. Archivum saeculare. Jur. Titulus 9. 1745—1832.

36 OL. P 406. Károlyi család levéltára. Központi gazdasági kancellária. Jegyzőkönyv, 1793. júl. 11.;

OL. P 412. Károlyi család levéltára. Központi számvevőség. Iktatókönyv, 1815.;

Uo. Jegyzőkönyv 1815—1817; No 89/1816.

37 Bakács Eszterházy hercegi... i. m. 217. old.

212