A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Közlemények - Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848

nemzetes és vitézlő címmel titulált Horváth Kocsi Mihály, a pénztárcáját Deb­recen város számára megnyitó Derecskén élő nemes Olay József, vagy az 1845-ben nyilvántartásba vett nánási közbirtokos Nagy Antal.21 Persze ezek már amolyan városlakó nemeseknek látszanak, akik többnyire polgárjogokkal is élhettek. Rendszeresen hiteleztek Debrecennek a katonai kormányzat főtisztségvi­selői és maguk a tényleges katonai szolgálatot teljesítő tisztek is. Stahrembach Jakab Vencel hadbiztosnak 1693-ban, még ebben az évben gróf Heisler Donát tábornok és hadbiztosnak, 1763-ban Szilcz István főhadbiztosnak, 1782-ben egy Hölbinger nevű hadikomisszáriusnak állított ki a város adóslevelet. De szép számmal olvashatunk hitelező generálisokról is: 1693-ban de Porta Fülep Jakab, 1784-ben Budai Ádám, 1823-ban Bicking Antal és Illésy Sándor, 1838- ban Édelsbacher Mátyás, 1841-ben Marquis Somariva Károly neveit tudtuk a tábornokok közül regisztrálni.22 A generálisok mellett alacsonyabb beosztású tisztek is feltünedeztek a hitelezők között, a XVIII. század második felében ép­pen úgy, mint a reformkorban.23 A város polgári vagy polgári jellegű foglalkozást űző és státusú hitelezői elsősorban helybeliek voltak, azonban ennek a pontosabb megítélésénél is jócskán maradnak még nyitott kérdések. Amit ez idő szerint meg tudunk álla­pítani, a város erre a hitelezői körre rendszeresebben a XVIII. század közepétől támaszkodott s egészen 1848-ig igénybevette az anyagi erőforrásait. Foglalko­zás szerinti megoszlását azonban már nem tudjuk érzékeltetni, mert az adósle­velek a név mellett —jobbik esetben is — csak a polgári jogállást vagy a város- vezetésben betöltött tisztséget tüntették fel. Az viszont feltűnő, hogy a helybeli hitelezők többsége városi tisztségviselő volt: esküdt, szenátor, nótárius, pol­gármester és főbíró.24 A vidéki polgár-rendű és intellektuális hitelezőkről már valamivel több támpontunk van. Ami azonban meglepő, elvétve akad közöttük kereskedő, s ez nyilván arra mutat, hogy ezek kevés tőkével rendelkeztek. 1778 és 1835 kö­zött Gyöngyösi Tamás egri, Kefala János tokaji, Búzát Márton szigeti és Nagy Vilhelmina bécsi kereskedőn kívül aligha találkozunk más hitelező kereskedő­vel. Ellenben pesti plébános, Máramaros megye főispánja, Heves megye fő­szolgabírója, nagyváradi sómázsás, nagykárolyi patikus, hadházi postamester, diószegi erdőmester, a székelyhídi uradalom inspektora szerepelt a vidéki hite­lezők széles skáláján.25 A magánszemélyek mellett az egyházi intézmények és méltóságok is ko­moly összegeket hiteleztek Debrecennek. A különféle egyházszervezetek a deb­receni hitelügylet formálásában csupán kibontakozásának az első évtizedében nem vettek részt, a XVIII. század elejétől azonban már aktívan bekapcsolódtak a város pénzgazdálkodásába. A magánhitelezéshez hasonlóan az egyházi hitel­hálózata is helyi és vidéki szálakból szövődött. A város hitelpolitikájának egyik fő jellemzője az volt, hogy felekezetre való tekintet nélkül szegődött a tőke nyomába, a református és katolikus — ezen belül is római és görög rítusú — 21 HBmL. IV. A. 1013/p/l—4. No. 287., 333., 377., 505., 982. 22 HBmL. IV. A. 1013/p/l—6. No. 32., 35., 37., 323., 383., 460., 465., 679., 893., 936. 23 Uo. No. 345., 507., 520—521., 554., 798., 964., 974. 24 Uo. No. 390—393., 466., 480., 506., 517—519., 533., 535., 537., 598., 617., 633., 641—643., 648., 658., 685., 687., 709., 748., 749., 757., 821., 829., 837., 886., 926., 927., 952., 977. 25 Uo. No. 415., 425., 430., 432., 438., 655., 710., 725., 733., 738., 747., 754., 756., 760., 767., 777., 800. 12* 179

Next

/
Thumbnails
Contents