A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Közlemények - Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848
1825—26-ban a 700 ezret is túlszárnyalta. A táblázatról tehát jól leolvasható a hitelezés üteme is: a XVIII. században még mérsékelten emelkedett, a század- fordulótól meggyorsult, az 1810-es évek végétől pedig rohamossá vált. Az adósságnövelő hitelezéssel ellentétben, viszonylag megkésve kerül a kutatási látótávolságba a város saját pénztárából származó kölcsönzése. Úgy tűnik, hogy csak a XVIII. század közepétől számolhatunk a megjelenésével, de aztán ez is a városgazdálkodás alkotó elemeként szerepelt 1848-ig. A város tőkekihelyezésének azonban a viszonylagos stabilitás volt a jellemzője, értékhatárai a hiteléhez képest kevésbé ingadoztak s a 100 ezer forintot általában nem vagy csak kevéssel lépték át. Ebből következett az a vonás is, hogy az 1770-es években valamelyest felülmúlta a felvett hitel összegét, később azonban fokozatosan, majd gyorsuló ütemben visszamaradt amögött. A XVIII— XIX. század fordulóján a város adósságból származó hitelösszege még alig háromszorosan múlta felül a saját kölcsöneit, 1825—26-ban pedig már nyolcszorosán. Tehát a kettős irányú kölcsönügyleteiben ekkor már az egyensúlyi állapotnak még csak a nyomait sem lelhetjük fel. Debrecen folyton halmozódó hitelének a méreteit akkor érzékelhetjük igazán, ha a város összes bevételéhez viszonyítjuk. Ilyen szempontból az alábbi néhány év adata is sokat bizonyít :6 Év Összes bevétel Hitel összege Ft-ban Hitel többlete a bevételhez képest Összegszerűen %-ban 1749 41 291 73 333 32 042 77,6 1764 63 904 182 277 118 373 185,2 1800/01 163 487 204 070 40 583 24,8 1823/24 104 193 637 665 533 472 512,0 1834/35 115 313 519 553 404 240 350,5 1842/43 141 312 657 738 516 426 365,4 Egyértelműen állapítható meg, hogy Debrecen hitele már a XVIII. században is túlszárnyalta az évi bevételét, a város igazában azonban a reformkorban adósodott el. A statisztika szerint ekkor már a hitelösszege legkevesebb háromszorosan, olykor azonban ötszörösen is felülmúlta az évi bevételét. Ez a városi bevételhez mérten hihetetlenül felduzzadt hitel hínárszerűen fonta körbe és süllyesztette egyre mélyebbre Debrecen pénzgazdálkodását. Teherbíróképességeit mindenekelőtt a tőketörlesztés tette szinte naponként próbára. Hiteleit az adóslevelek tanúsága szerint általában egy évre vette fel. Ez azonban inkább csak elv volt, a gyakorlatban a városba való tőkekihelyezés meghatározatlan időre szólt. A jellemző általában a hosszabb távú hitelnyújtás volt. A város hiteléletében nem ritka a 10—20, de az 50 évre szóló hitelezés sem. Amikor az 1840-es évek elején számba vették Debrecen adósságait, a kimutatásban csaknem másfél évszázados hitelt is regisztrált a nótárius: a helyi Református Kollégiumtól 1704-ben felvett hitele még mindig törlesztésre várt.7 6 HBmJL. IV. A. 1013/I/a.; IV. A. 1013/I/a.:121122. A bevételekből most és a későbbiek során is leszámítom a felvett hitelösszegeket, amelyeket az egykorú elszámolások nem különítettek el, hanem a rendes bevételek közé számolták. 7 HBmL. IV. A. 1013/p/l. No. 299.; Debrecen város adósságbeli tartozásának feljegyzése 1840/41. IV. A. 1013/I/a. 121. 175
