A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Közlemények - Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848

A hitelezők rendszerint akkor követelték vissza a tőkéjüket, ha arra szükségük volt, csak ebbéli szándékukat 2—3 hónappal előbb közölni kellett a várossal. így is a törlesztési igény legtöbbször váratlanul érte a kimerült városi kasszát. Ilyenkor nem maradt más hátra, mint újabb hiteleket felvenni s a pénzügyi réseket azokkal betömni. így volt ez már a XVIII. században is, később még inkább. A város kapkodó pénzügyi gazdálkodását néhány adat is megvilágítja: 1734-ben hogy a Tiszaroffon lakó Bucsi Mihálytól felvett 6 ezer forintot kifizethesse, többek között az ugyancsak ottani lakos Borbély Mihálytól is hitelezett 2 ezer forintot. Négy év múlva viszont a Borbély Mihálytól kapott összeget csak a pápai református egyháztól felvett 2 ezer forintból tudta kiegyenlíteni.8 De szinte valamennyi adóslevél indoklásában refrénszerűen visszhangzik a „régibb adósságok”-ra, „más terhesebb adósság’’-га való hivatkozás.

A város súlyos pénzzavarát fokozta a kamatfizetési kötelezettsége. Az országos törvények már 1647-ben a kamat felső határát 6%-ban állapították meg.9 Debrecen város is 5—6%-os kamatra vette fel hiteleit. A XVII. század végén még ugyan előfordult 10%-os uzsorakamat is,10 ez azonban kivételesnek számított. Az 5—6%-os kamat a gyakorlatban azt jelentette, hogy 18—20 év alatt elérte a kihelyezett tőke összegét, s annyiszor sokszorozódott, ahányszor ez az időtartam ismétlődött.

A kamatfizetésnek szigorú kötelmei voltak. Minden obligatóriában (adóslevélben) és cartabiancában (kötelezvényben) kikötötték a kölcsönzők a kamat félévenkénti vagy évenkénti fizetését. A kamatot tehát sohasem tőkésítették, így a városnak állandó készenlétben kellett állnia a kamatfizetésre is.

A kamatfizetési teher alakulására nézve tekintsük át a következő kimutatást:11

Év Kifizetett kamat

Kifizetett kamat az évi bevételhez

összege Ft-ban

képest %-ban

1737

2 130

5,3

1747

3 680

9,2

1759

4 635

9,3

1823/24

14 247

13,6

1829/30

26 114

22,6

1839/40

33 139

24,5

1846/47

35 320

22,3

Itt megint nem szükséges bővebb magyarázat, hiszen az emelkedő tendencia teljesen nyilvánvalóan mutatkozik. Hangsúlyozni szükséges viszont, hogy a reformkorban a kamatfizetés a város évi bevételének már az egynegye- dét-egyötödét felemésztette, ami a gazdálkodási egyensúlyát szükségszerűen állandóan rontotta.

Még lehangolóbb kép bontakozik ki előttünk, ha a tőketörlesztés és a kamatfizetési kötelezettség együttes összegét viszonyítjuk a város bevételi forrásaihoz:12

8 HBmL. IV. A. 1013/p/l. No. 238., IV. A. 1013/p/2. No. 308.

9 1647: 144. te.

10 HBmL. IV. A. 1013/p/l.

11 HBmL. IV. A. 1013/I/a.

12 Uo.

176