A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Dankó Imre: A Berettyó-völgy középkori települési, közlekedési és árucsereviszonyai

26. Széplak (Berettyószéplak, Jakó 356—357., Györffy 671.) a Berettyó-völgy egyik legfontosabb települése. A Turul nemzetség birtoka, vámhely. Itt volt a nemzetség monostora. A Berettyó mellé települt, vásárhely. Lakói létesítették Baromlakot és talán Várvizet is.

27. Tamási (Paptamási, Jakó 361., Györffy 673.) a XIII. század végén tűnt föl. Területe várföld volt, majd a váradi káptalan birtoka lett. A Berettyó mellé települt falunak a közlekedésben volt nagy szerepe.

28. Újfalu (Berettyóújfalu, Jakó 373., Györffy 679.) Herpály tartozéka volt. Hangsúlyos helyen települt, korán, már a XV. század elején többutcás; egyik utcája a Szent Miklós utca volt. A Berettyó jobboldalán létesült, fontos átkelőhelynél, jelentős szárazföldi utak találkozásánál (Bakonszegi út, Debreceni út, Péterszegi út, Tordai út, stb.) települt. Ősi vásárhely, jóllehet korábban csak hetivására volt.33 Eredetileg utcás település. Főutcája észak-déli irányú, a Berettyóra merőleges, az átkelőhelyhez vezet. Belsőségének és határának víz- és útviszonyairól több múltszázadi térkép is tájékoztat, mint a Pusztai Andrásé 1815-ből, a Gasparits Ferencé 1818-ból és Keresztszeghi Antalé 1864- ből.34

29. Váncsod (Jakó 379., Györffy 681.) 1213-ban szerepel először, azonban sokkal korábbi településű falu. A Berettyótól délre, az itt beömlő Kis-Körös mellett települt. Kissé félreeső volta ellenére is beletartozott a Berettyó-völgy településeinek körébe; útjai, árucseréje Szentmárton, Újfalu felé irányult.

30. Vedresábrány (Abrány, Jakó 199., Györffy 590.) monostora a pályi monostor Aljájaként létesült (1234 előtt). Királyival határos falu, a Berettyó mellé települt. A XV. században a Csákyak margittai uradalmába került. Utcás település a Berettyó jobboldalán, a főutca kelet-nyugati irányú, de a Berettyóra mégis merőleges, mert a Berettyó itt éppen egy nagy kanyarulatot tesz, ezért az utca voltaképpen észak-délnyugati irányú. Vedresábrány a Berettyó-völgy közlekedésének és így árucseréjének is lényeges láncszeme volt.

Összegzésül — a fenti adattári részre is hivatkozva — azt állapíthatjuk meg, hogy a Berettyó-völgy falvai a gyepűk itteni felszámolása után, a X—XII. században települtek. A Berettyó-völgy nagy része eredetileg királyi birtok (várbirtok) volt, amin a feudalizálódás előrehaladásával, a XII—XIII. században nagy családok osztoztak. Két jelentős uradalom is kialakult a vidéken, a margittai és az adorjáni. A Berettyó-völgy önálló kistájnak is vehető. A Rézhegységben eredő Berettyó előbb szűk, majd egyre táguló, mind szélesebb és szélesebb völgyben Szalárdnál éri el az Alföldet és Bakonszegnél veszett el a Sárrétben. A Berettyó-völgy voltaképpen ártér, a számtalan ágra bomló, nagy kanyarulatokkal folyó, több kisebb vizet felvevő Berettyó rendszeresen elárasztotta a falvak határait. A falvak határaiban nagy volt a vízjárásos terület, a vizes rét, a nádas, a mocsár. Minden Berettyó-völgyi településen fontos foglalatosság volt a halászat, rákászat, a csíkfogás. Ettől függetlenül a mezőgazdasági kultúra is fejlett és virágzó volt. A kisterületű szántók a falvak közelében lévő, a völgyet szegélyező hegyek, illetve dombok aljában, a magasabb fekvésű, víztől nem járt területen alakultak ki. A Berettyó jobb, azaz az északi oldalán te33 Dankó Imre: Berettyóújfalu vásárai. Vásártörténet-hídivásár. (Szerk.: Szöllősi Gyula) Db. 1976. 43-46.

34Pusztai András: Herpályi pusztának földképe... 1815. HBmL. BmT. 37-a.; Gasparits Ferenc: Berettyóújfalu város belső telkei és környékének rajzolattya. 1818. HBmL. BmT. 40.; Keresztszeghi Antal: Térképe Berettyóújfalu határának. 1864. HBmL. BmT. 145. — Vö.: Komoróczy Gy.: i. m.

16