A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Dankó Imre: A Berettyó-völgy középkori települési, közlekedési és árucsereviszonyai
lepült falvak életében jelentős volt a szőlőművelés is a hegyek, dombok, alacsony hátak délre néző oldalain. A Berettyó-völgy falvaiban sok szarvasmarhát tartottak, a réteket legeltetéssel hasznosították. A Berettyó-völgy települései főleg a folyó jobboldalán keletkeztek, utcás települések, az utcák párhuzamosak a Berettyóval, azaz végeredményében kelet-nyugati irányúak. így, a Berettyóval párhuzamosan alakultak ki a völgy útjai is a falvakat egyenként összekötő ösvényekből, utakból. A jobb, a Berettyó északi oldalán az ott települt falvak jelentőségének megfelelően, az ottani utak fejlettebbek, mint a bal, a déli oldalon levők. Az északi utak Újfaluba, a déliek Szentmártonba tartottak, ahol a két helység között fontos, a Berettyó folyó leglényegesebb átkelőhelye (rév, híd) alakult ki. Az itteni átkelőhely fontosságát fokozta, hogy itt keresztezte a Berettyó-völgyből jövő kelet-nyugati utat a Gyula, illetve Szeged felől jövő és Debrecenbe, Kassára tartó déli-északi útvonal. A Berettyó-völgy^útjainak iránya alakította a helyi árucserét is kelet-nyugati irányúvá és tette Újfalut, illetve Szentmártont — Váradtól is bizonyos mértékben független, önálló — vásárhellyé, központtá. A Berettyó-völgy települései többségükben jobbágyfalvak. Az utak, illetve átkelőhelyek, az árucsere, illetve az ezekkel kapcsolatos vámok, jogok (vásárjogok) révén több mezőváros alakult ki: Margittá, Szalárd, Újfalu, illetve Szentmárton, Szentjobb, Széplak. A Berettyó-völgy útvonalainak Újfaluba való torkollása, illetőleg még ezt megelőzően a kelet-nyugati irányú völgyi út északnyugatra való elágazása Kismarján, Pályin keresztül Debrecenbe, az egész völgy árucseréjét már a középkorban Debrecenhez kötötte. Ezek a település- és gazdaságföldrajzi tényezőkön alapuló hagypmányok magyarázzák meg számunkra a Debrecen és Várad között települt Újfalu virágzó árucseréjét, s a későbbi kereskedelemben is betöltött és mindmáig megtartott jelentős szerepét, központ voltát. The conditions of habitation, transport and exchange of goods in the Berettyó- Valley in the Middle Ages by Imre Dankó The author brings forward no new information, but relies on earlier research by Zsigmond Jakó (1940) and György Györffy (1966) when writing on the conditions of habitation, transport and exchange of goods in the Berettyó-Valley in the Middle Ages. Villages in the Berettyó-Valley were founded after breaking up the bordering waste lands in the loth — 12th centuries. The Berettyó-Valley can be looked upon as an independent region. The river Berettyó springs in the Réz mountains, and flows through a narrow, but gradually widening valley to reach the plain at Szalárd. At Bakonyszeg, its water got lost in the Sárrét. The Berettyó-Valley was as a matter of fact a river flats, divided into countless small reeks, making big curves, capturing a number of smaller waters and flooding villages regularly; an area with moors, marshes and reeds. It was an important occupation at every settlement to catch fish, crab and loach. There were small arable lands on higher patches near the villages. Even grapes were grown on the slopes of the hills to the north of these villages. Plenty of cattle was kept, and the fields were used as pastures. The settlements came into being mainly on the right hand side, that is to the north of the Berettyó, and consisted of streets that ran parallel to the river from the east to the west. Thus, the roads in the valley were formed of these paths between these villages. Those to the north of the Berettyó were more developed than those to the south. The former led to Újfalu, the latter to Szentmárton, where the most important crossing point joined the two places. The significance of this crossing place was enhanced by the fact that the east-west bound traffic was met here by the south-north route from Gyula and Szeged via Debrecen and Kassa. This direction of roads in the valley made the exchange of goods have an east-west direction, and turned Újfalu and Szentmárton into a to some extent independent market centre. 2 Évkönyv VI. 17
