A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az egységes állami iskolarendszer megszervezése a felszabadult Bihar megyében (1944. október-1948)
azok fizetését takarítsa meg, de ez nem lehet indok arra, hogy ezért a gyermekek tanítása, illetve azok előrehaladása szenvedjen hiányt.”15 Hasonló aggályok merültek fel Biharnagybajomban is, ahol a községi nemzeti bizottság 1946. június 10-i ülésén a helyi református általános iskola felső tagozatának államosításával foglalkozott. Megállapították, hogy az egyház tanszerek és taneszközök hiánya miatt nem tudja a növendékeket középiskolai tanulmányaikra felkészíteni. A nemzeti bizottság a Presbitériumot állás- foglalásra szólította fel: „... tegye mérlegelés tárgyává: képes lesz-e az egyház a nyolc osztályos iskola zavartalan működésének anyagi feltételeit biztosítani, avagy népünk kulturális felemelkedésének érdekében nem lenne-e megfelelőbb az iskola négy felső osztályának államosítását kérni?”16 Nem sokat javult a helyzet e kérdésekben 1947-ben sem. A hároméves terv előkészítése során az iskolák felméréseket végeztek. Számbavették anyagi eszközeiket, megvizsgálták, hogyan tudnak eleget tenni annak a követelménynek, melyet számukra az általános iskolák megszervezéséről szóló 6650/1945. M. E. számú rendelet előírt. A felmérésekből megtudhatjuk, hogy a biharnagy- bajomi Csillagtanyán két éve nincs tanító. Sürgős intézkedésre várnak a tanya lakói, mert „félő, hogy a gyermekek iskola nélkül nőnek fel.” Újrábén 170-es tanulói létszámra mindössze egy tanterem áll rendelkezésre, Sápon 201 általános iskolai tanuló két tanteremben tanul, de ezek is tatarozásra szorulnak: „a tantermek padlózata korhadt, fala és ablakai rozogák. A tanteremben semmiféle felszerelés, sem padok, sem szekrények, csupán az omladozó falak.” Mindezekhez járult még a szülők szegénysége, valamint az a körülmény, hogy az őszi és tavaszi hónapokban és aratás idején a gyermekek erejüket meghaladó mezei munkát kénytelenek végezni.17 A bajok másik forrása a tankönyvhiányból eredt, melynek igen káros következményei jelentkeztek az oktató-nevelő munkában. A tankönyvkereskedők sokszor nem a hivatalos áron, hanem természetbeni juttatásokért adták el a tankönyveket, kisebb vidéki helyre pedig a kiadók küldtek tankönyveket, állapította meg a tankerületi főigazgató 1946. január 14-i jelentése. A tanulók szempontjából a tankönyvhiány „szerencsétlenség”, mivel „... a nevelés és oktatás e hatalmas gátló körülményét alig tudják az iskolák és nevelők kiküszöbölni.”18 A tankönyvhiány mellett gyakori jelenség volt az iskolák tüzelőanyaghiánya és az emiatti kényszerszünet. 1945—46 telén 26 bihari iskolában maradtak zárva az iskola kapui, de ruhátlanság következtében is nagyon sok volt a mulasztás. A tanfelügyelő 1946. februári jelentése keserű kicsengéssel állapította meg, hogy „egyelőre a népiskola nem érheti el azt a célját, amit eléje tűztünk. Mint olyan sok más területen, itt is meg kell elégednünk egyelőre részleges eredményekkel.”19 15 HBmL. XXIV. 502/a. 1005/1945. 16 HBmL. XVII. 6/a. 1946. jún. 10, 17 HBmL. XXIV. 502/b. 363/1947. Összehasonlítás céljából vő. Békés megye iskoláinak államosítása 1948. (Szerk.: Tóth Lajos) Békéscsaba, 1973. 18 UMKL. VKM V. 1947—26087. Közli: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945—- 1948. Források a magyar népi demokrácia történetéhez III. kötet. Összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Danes Istvánné Bp. 1979. 507—508. old. (Ezentúl = dokumentumok.) 19 HBmL. XXI. 9/a. 10/1946. alapszám. 152
