A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Dankó Imre: A Berettyó-völgy középkori települési, közlekedési és árucsereviszonyai

leggel bírt, amit aztán Bocskai István kiváltságolása megerősített, teljessé tett.29 A városka a Berettyó-völgy szarvasmarha kereskedésének jeles helye volt.

12. Farnos (Berettyófarnos, Jakó 240., Györffy 616.) Szalárd közelében települt, a Berettyó- völgy jellegzetes, utcás települése.

13. Margittá (Jakó 294—295.) a Berettyó, a Bisztra és a Hosszúaszó patak összefolyásánál települt, a háromágú völgy központja. 1370-ben Lackfi Miklós megerősítette Nagy Lajostól kapott vásárszabadalmát, aminek alapján évente 6 országos vásárt és hetenként 2 hetivásárt (szerdán és pénteken) tartott. Margittát jó fekvése, kiváló közlekedési lehetőségei és nem utolsó sorban vásártartási joga korán kiemelte a Berettyó-völgy többi települése közül és mezővárossá formálta. Nagy malmáról is híres volt. 1454 után az itt kialakult uradalom (Margittal uradalom, Csáky család) központja lett; már a középkorban is bizonyos városias külsővel rendelkezett.

14. Monospetri (Petri, Jakó 322.) Közép-Szolnok megyéhez is tartozott, nevével először a Váradi Regestrumban találkozunk (1215). A XIII. század végén a Gutkeled nemzetség egyedi monostorának volt a birtoka. A Berettyó-völgy jellegzetes települése. A Berettyó jobbpartján levő Alsó rét nevű ingoványos részen felül települt, utcás település, a fő utca kelet-nyugati irányú.

15. Nyiived (Jakó 307—308., Györffy 647.) első említése 1208-ból ismeretes. A kis Berety- tyó-völgyi falut Gutkeled és a Csáky-birtokok közé beszorítva az adorjáni uradalom szinte teljesen elnyelte. A Berettyó baloldalára települt falucskát számos vízfolyás, a Berettyó több ága vette körül. Utcás település, főutcája a Berettyóval párhuzamosan északnyugat-délkeleti irányú. Itt ömlik a Berettyóba a Kösmő.

16. Pelbárthida (Pelbárthíd, Jakó 318., Györffy 652—653.) a nevét a Gutkeled nembeli Privárd comestől nyerte, aki a Berettyón hidat építtetett és arra vámszedési jogot nyert. Malma is híres, széles környéken ismert és keresett volt. Jellegzetes Berettyó-völgyi település, utcás, főutcája északnyugat-délkeleti irányú, mindkét végén szétágazással, a Berettyóval párhuzamos.

17. Pocsaj (Jakó 325., Györffy 654.) a Berettyó jobboldalán települt, az Ákos nem birtoka volt, erődített hely. Utcás település volt, főutcája párhuzamos a Berettyóval, azonban mindkét végén halmazosodott, kelet-nyugati irányú. Az Esztári országút és a Diószegi út a szomszédos településekre vezetett. Határának víz- és útviszonyai felől több régi térkép is tájékoztat, mint például a Szász Józsefé 1841-ből, egy 1860 körüli és egy 1862 körüli név nélküli térkép és Basa István 1863-ból való mappája.30

18. Rábé (Jakó 328.) olykor Békés megyéhez is tartozott. Jószerint nem sorolható a Berettyó-völgyi települések közé, mert már jóval túl a völgyön, a Sárréten települt. Itteni említését egyrészt az indokolja, hogy a Berettyó körülfolyta, a Berettyó mellé települt, másrészt, hogy a Berettyó-völgyből jövő jobboldali út folytatása a főutcája, ami eredetileg Bakonszegből jött Rábéba és megy tovább Bajomba, a Berettyóval párhuzamosan.

19. Szalárd (Jakó 345—346., Györffy 664—665.) a Berettyó-völgy másik, Margittá mellett legjelentősebb települése. Királyi birtokon alakult ki a XIII. századot megelőzően, első említése 1291-ből ismeretes. Előbb a Gergye, majd a Barsa nemzetség birtoka, az adorjáni uradalom része volt. Már a XV. században túlszárnyalta Adorjánt és az uradalom központja lett. Ferences kolostora, sókamarája, vásárjoga korán kiemelték környezeté29 Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában. Agrártörténeti tanulmányok. (Szerk.: Szabó István) Bp. 1960. 71—137. old.

30 Szász József: Тек. n. Bihar megyében kebelezett Pocsaj helysége határának térképe. 1841. HBmL. BmT. 81; Pocsaj község határának úrbéri szabályozási terve. 1860 körül. HBmL. BmT. 128.; Pocsaj térképe. 1862. körül. HBmL. BmT. 134.; Basa István: Pocsaj kiosztási térképe. 1863. HBmL. BmT. 142. — Vö.: Komoróczy Gy.: i. m.

14