A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Bihar megyei iparos és kereskedő réteg társadalmi struktúrájának kérdéséhez

lizáció után fellépett pénzhiány miatt a beruházások száma és a foglalkoztatás is csökkent. 1924. nyarától 1926. közepéig az ipari fejlődés visszaesett az infláció alatt elért szintről. A szanálási válság után fellendülés bontakozott ki 1926-tól kezdve. Különösen a könnyűipar fejlődött lendületesen, főként a textilipar és a papíripar. Az ipari termelés 1927-ben elérte az 1913. előtti szintet, 1929-ben, a konjunktúra csúcspontján azonban csak 12%-kal haladta azt túl. Ezáltal Magyarország Európában a leglassabban iparosodó országok közé került. Emellett a korszerű ipari struktúrát sem sikerült kialakítani, s ez tovább fokozta az ország elmaradását a nemzetközi színvonaltól.

A belkereskedelem fejlődése erősen csökkent az első világháború után. A terménykereskedelem és a közvetítő kereskedelem mely korábban a Monarchia keretei között dolgozott, nagyrészt elvesztette létalapját. Az 1920-as évek második felében 20—25%-os forgalomnövekedés révén a belkereskedelem 1929-re érte el a háború előtti szintet. A kereskedelmi hálózat kibővült, igen sok új üzletet nyitottak, bár ezek jelentős része alkalmazott nélküli volt. A vidéki üzlethálózat jelentős részben megmaradt szakosítatlan, elmaradott állapotban. A kereskedők majdnem egyharmada kofa, piaci és házaló kereskedő volt, a boltok fele pedig fűszer- és vegyeskereskedés.1

Bihar vármegye az ipartelepítés szempontjából kedvezőtlen adottságokkal rendelkezett. Ásványi nyersanyagok, energiahordozók nem álltak rendelkezésre. Az ipar a más vidékről ideszállított nyersnyagokat és a mezőgazdasági termékeket dolgozta fel, valamint szolgáltató-javító jellegű volt. Bihar vármegye iparos és kereskedő rétegének összetételét az 1920. és 1930. évi népszámlálás alapján vizsgálom, mivel e két összeírás adatai összehasonlíthatók.

A háború után a forgalom megkötöttsége a kisipart rendkívül nehéz helyzetbe hozta. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara szerint mindenekelőtt a nyersanyaghiány volt a kisipar legnagyobb baja.

Ez pusztulással fenyegette az egyik legfontosabb termelő réteget, mivel az anyaghiány miatt nem dolgozhattak a kisiparosok. A kamarai közgyűlés szükségesnek tartotta a kisipari érdekek fokozott védelmét. A legsürgetőbb teendő a kisiparosok nyersanyagszükségletének biztosítása volt. A Kamara azt kérte a Kereskedelmi Minisztertől, hogy a korlátozásokat szüntesse meg.2

Bihar vármegye összes népessége 1920-ban 161 061 fő volt. Az ipari népesség 14 315, a kereskedelem és a hitelügy népessége együtt 3 614 fő. Ez adatok a keresők és eltartottak összlétszámút mutatják. Az ipari keresők száma 5 864, a kereskedelem és hitelügy keresői 1400 fő.

Áz ipari keresők az össznépesség 3,6%-át, a kereskedelem és a hitel keresői pedig 0,8%-át tették ki. A népszámlálás táblázatai a kereskedelem adatait magában nem adták meg.

A tulajdonképpeni ipari keresők száma 5319 fő. Ebből önálló 2975, segédszemélyzet 2344.

Az ipari kereső népesség főcsoportok szerint 1920-ban a következő tagozódást mutatta:3

1 Magyarország története. 1918—1945. (Főszerk.: Ránki György) Bp. 1976. 435, 436, 489—491, 505—508. old.

Berendlván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon. 1848—1944. Bp. 1973. 197—202, 208—212. old.

2 HBmL. IX. 201/b. Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iratai. I. 737/1921. sz. (ezután DKI iratai).

3 Az 1920. évi népszámlálás. II. rész. Bp. 1925. 19, 22, 34, 35. old. III. IV. rész. Bp. 1926. 83. old.

128