A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Bihar megyei iparos és kereskedő réteg társadalmi struktúrájának kérdéséhez
A BIHAR MEGYEI IPAROS ÉS KERESKEDŐ RÉTEG TÁRSADALMI STRUKTÚRÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 1920—1940 Ü/laky Zoltán Az első világháború után Magyarország önálló gazdasági egységgé vált. Az ország nem folytathatta a korábbi gazdálkodási módszereket, mivel a politikai és gazdasági körülmények alapvetően megváltoztak. A monarchia egységéből kiszakadt nemzetgazdaság nem működhetett széles körű világpiaci kapcsolatok nélkül. Az ország nyersanyagokban szegény lévén, nagyarányú behozatalra volt utalva. Sok iparág a területi változások miatt nagyrészt elvesztette nyersanyagbázisát. E változások nehéz helyzetet teremtettek, mivel az ország a termelési szervezetlenség, az általános áruhiány állapotába süllyedt. Az ipari termelés igen súlyos helyzetben volt. Különösen a nehézipar került válságba. A gyáripari termelés 1920-ban a háború előtti mennyiség 35—- 40%-át érte el. Az ipar érdekében 1921-től széles körű behozatali és kiviteli tilalmakat alkalmaztak, s különösen az ipari késztermékek importját korlátozták. A tilalmi rendszerrel a gazdaság önállósodását akarták előmozdítani a legnehezebb években. A tilalmi intézkedéseket azonban nem lehetett tartósan alkalmazni. Már 1922-től megkezdték az új védővámrendszer kidolgozását, mellyel a kormány az önálló nemzetgazdaság kialakítását és a gazdasági fejlődést igyekezett biztosítani. Az új vámrendszer 1925. januárjától lépett életbe. A könnyűipart 50%-os vámokkal védték, a nehézipart 20%-kal, ugyanakkor sok nyersanyag, egyes mezőgazdasági felszerelések behozatalát vámmentessé tették. A kormány az inflációs pénzpolitikával is támogatta az ipart. Az állam hatalmas hiteleket folyósított főként a nagyiparnak, melyeket a pénzromlás ellenére is csak névértékben kellett visszafizetni. E kölcsönök szinte állami ajándékok voltak. Az infláció idején a munkabérek is lecsökkentek: az árak növekedése a béremeléseket több mint kétszeresen túlhaladta. Ezáltal az ipari termelési költségeket nagymértékben leszorították. Az infláció konjunkturális hatását a kis- és középtőke is kihasználta. Ezt mutatta, hogy a kisipari üzemek száma 16 ezerről 24 ezerre emelkedett. Ugyanakkor erős differenciálódás játszódott le soraikban: sok iparos elszegényedése mellett számosán a tőzsdén és a vállalatalapítások révén jelentős haszonra tettek szert. Az inflációs ipartámogatást azonban nem lehetett túl sokáig alkalmazni, mert a tőke egyre jobban a spekulációval foglalkozott, s a termelés szétzilálásával fenyegetett. Pénzügyi stabilizációt kellett végrehajtani. Külföldi kölcsönök segítségével 1924. júniusában megszüntették az inflációt, majd 1927-ben az ország új pénznemre, a pengőre tért át. Az ipari termelés 1924-re a háború előtti színvonal 70%-át érte el. A stabi127
