A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében
A Rhédeieké: Baj, Bakonszeg. A Baranyi családé: Tamásda. Haller gróf családjáé: Pusztaújlak, az Ugraiaké: Ugra. Az Eszterházy család birtokában van: Berettyóújfalu, Derecske, Félegyháza, Gáborján, Hajdú-Bagos, Kaba, Komádi, Konyár, Nagy-Bajom, Nagy- Szalonta, Oláhszentmiklós, Sas, Sáránd, Fekete Bátor, Zsadány. Találkozunk ezen kívül a falvaknak egy olyan csoportjával, ahol nagyobb birtoktestek jutottak már birtokába. Ez hat családot érint. Gyulai Ferencről már előbb említettük, hogy három faluja közül kettő a Károlyiaké lett. A Mics- keieknél az 1728-ban birtokukban levő falvakat 1784-ben már mind a Bara- nyiaknál találjuk feltüntetve. Ugyanez a helyzet mutatkozik a Bánffy-család- nál, falvaik birtokosa 1784—1787-ben Batthyány József gróf. Micskeieké 1728-ban, később a Baranyi családé: Almaszeg, Baromiak, Középes, Papfalva, Szentlázár, Vámosláz. A Bánffyaké 1728-ban, később Batthiány Józsefé: Alsó-Lúgos, Bánlaka, Brátka, Csarnóháza, Dámos, Élesd, Fekete Patak, Felső-Lúgos, Kövesd, Lók, Lóré, Pestes, Tinód. Ezen a 21 falunk kívül (ami az összes 38%-a) fennmarad még 10, ahol a birtokcsere időpontja is ismeretlen, s ahol a legkülönfélébb személyekhez kerülnek a falvak. Mindezek számbavétele azért mutatkozott kívánatosnak34, mert a falvak parasztságának vizsgálatakor, a jobbágy-földesúr viszony taglalásánál szükséges lesz visszautalni ezekre a változásokra. E birtokjogi problémák után nézzük, milyen hatást gyakorolhatott a természetföldrajzi környezet a vidék termelési lehetőségeire, milyen a szerepe a parasztság helyzetének alakulásában. Mint ahogy az ország több más megyéje, Bihar megye is szinte minden természeti tényezőben bővelkedik; hegyvidékek, dombos területek és sík vidékek váltogatják egymást, ha a keleti megyehatártól indulunk. A megyéhez tartozó hegyvidék az Alföld és Erdély területe közé ékelődött. Történetét tekintve a Dunántúli-középhegységhez hasonlóan alakult a sorsa. A földtörténet karbon időszakában kialakult gyűrt hegység, a Variszkuszi hegység része volt, amely azonban fokozatos kopásnak indult, dombos „tökéletlen” síksággá változott. Erre rakódott aztán a földtörténeti középkorban egy mészkőréteg, amely még ma is megtalálható a Réz-hegység, Királyerdő, Bihar-hegység és a Béli hegyek területén. A geológiai középkorban a lealacsonyodott Variszkuszi hegységet és a környezetét tenger borította, a középkor Kréta időszakában az „alföld megismétlődő süllyedése tovább tartott, mint Erdélyé, sőt folytatódott még akkor is, amikor a lassan elrekesztődő, kiédesült vizű egykori tenger már megszűnt. Ennek azután egyrészt az a következménye, hogy az Alföld helyén a harmadkor tengeri rétegeire szépen, folytatólagosan rárakódtak a negyedkor, az úgynevezett pleisztocén, vagy diluvium és a jelenkor, másként holocén vagy alluvium szárazföldi-folyóvíz és szélhordta üledékei; másrészt pedig az, hogy az Alföld mai felszíne a törmelékeknek a süllyedéssel mintegy párhuzamos felhalmozódása ellenére is mélyebben fekszik, mint az Erdélyi-medencéé.”35 A felszín domborzati képének kialakulásában nagy szerepet töltöttek be a folyók. Bihar igen gazdag folyóvizekben, patakokban és kisebb erekben. Há34 A birtokosok személyében bekövetkezett változásokat jelen munkában nem áll módunkban részletezni, később megjelenő monografikus feldolgozásunkban tesszük azt meg. 35 Mendöl Tibor: Bihar vármegye földrajza. Bp., 1938. 26. old. 119
