A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Dankó Imre: A Berettyó-völgy középkori települési, közlekedési és árucsereviszonyai

Mielőtt a Berettyó-völgy útjainak tüzetesebb ismertetésébe fognánk, ismét jó lesz Györffy György véleményét meghallgatnunk. Györffy szerint „A Várad- Szatmári út Bihar mezővárosán áthaladva Szalárdon kelt át a Berettyón s itt kettéágazott. Egyik vonala a vámos Székelyhídon és Asszonyvásáron, a másik a vásáros Szentjobbon és vámos Olaszin át vezetett Szalacs városba. Az utóbbit Védnél 1478-ban Zalachywth. al nőm. Hadiwth néven emlegetik s így ez lehetett az ősi „hadi út”. Szalacson ezt keresztezte a szabolcsi és szolnoki nagy sószállító út, Olaszin pedig a Krasznából jövő s Székelyhídon át nyugatra vivő út. Székelyhídon ágazott ki észak felé a Nagymihályon átvezető nagy út. A Biharból nyugat felé futó út környékét Nagyszántó határában ma is Hadi út-пак nevezik. Ez csatlakozott a várad—debreceni nagy útba, melyet Pelbárthida mellett említenek s a vámos Esztárnál kelt át a Berettyón”.21 Vagyis az ősi hadi út csak néhol ment át a Berettyó-völgyben, különben elkerülte. Ellenben a só-út részét képezte. Mindez nem mond ellent annak a megállapításnak, amit Jakó Zsig- mond tett a Berettyó-völgy úthálózatával kapcsolatosan. Jakó szerint a Berettyó-völgy közlekedése fejletlen volt, nehézkes a sok víz, vízjárás, nádas, lapos miatt, mert nehezen alakulhattak ki megfelelő utak. A Berettyó-völgy településének korai alakulása miatt fontos Jakó erre alapozott véleménye is. Szerinte a vizek közti nehéz közlekedés lehetett az oka annak, hogy a Zovárd-bir- tokokon korán megindult a pusztásodás.22 A pusztásodás azonban egyes települések fejlődését, környezetéből való kiemelkedését is jelentette. A Berettyó- völgyben megfigyelhető, hogy az efféle település-fejlődés a közlekedésileg jó helyzetben levő, esetleg a kelet-nyugati és az észak-déli útvonal kereszteződésénél levő falvakat érintette.

Az utóbbi Györffy-idézet is, de az eddig elmondottak több része is utalt a Berettyó-völgy középkori árucseréjére. A Berettyó-völgy árucseréje egyrészt a völgy hangsúlyos településein (vámhelyein, útkereszteződésnél lévő falvakban, átjárók mellé települt községekben), másrészt a kelet-nyugati irányú út mentén mindig nyugatra tartva alakult ki. Ez a nyugatra tartó árucsere főleg állat (szarvasmarha)- és fakereskedelemből állt, a már más vonatkozásban említett só-szállításon, árusításon kívül. Minthogy a Berettyó-völgynek közvetlen kapcsolata nem volt Váraddal, mivel a Berettyó-völgy kelet-nyugati útvonalai nem Váradra vezettek (hanem mint végső vásárhelyre Szentmártonra és Újfalura), a Berettyó-völgy kialakította a maga sajátos vásárhelyeit. Ezek a Beretíyó- völgyi vásárhelyek egy, a Kis-Körös mentén haladó, Bagost, Pályit érintő úttal inkább Debrecenhez kapcsolódtak árucsere, vásárhely tekintetében, semmint a közelebb levő Váradhoz. Ez az elrendeződés magyarázza Szentmárton és Újfalu különleges szerepét a bihari középkori árucserében. A Berettyó jobb oldalán települt falvak hosszú sora (Péterszeg, Gáborján, Hencida, Esztár, Pocsaj, stb.) a rajtuk átvonuló kelet-nyugati irányú út miatt Újfaluhoz, illetve Szentmártonhoz kötődött. A kötődést csak fokozta, erősítette, hogy Újfalu és Szentmárton közt a Berettyón mindig nagy jelentőségű átkelőhely volt. Az átkelőhely jelentőségét az adta meg, hogy az egyik legfontosabb keletmagyarországi észak-déli útvonal ment rajta keresztül, az az út, ami Újfalut előbb Debrecenhez, távolabb pedig Tokajon keresztül Kassához, Eperjeshez, Krakkóhoz kötötte. Szentmártont pedig Furta, Darvas, Szeghalom érintésével Békés, Gyula, Arad, illetve Szeghalomnál kettéágazva, a másik ágon, Szegeddel és azon túli nagyvárosokkal, vásárhelyekkel kötötte össze.

21 Uo. 582. old.

22 Jakó Zs.: i. m. 73. old.

11