A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Dankó Imre: A Berettyó-völgy középkori települési, közlekedési és árucsereviszonyai

A Berettyó-völgy vásárhelyeit illetően azt kell még megemlítenünk, hogy a völgyön belül mindegyik kialakította a maga vonzáskörzetét. Ezek a vonzás- körzetek a Berettyó-völgy és a benne kifejlődött utak irányának megfelelően, kelet-nyugati irányban előrehaladva álltak kapcsolatban egymással. A Berety- tyó-völgy legjelentősebb két vásárhelye a völgy kezdeténél és végénél alakult ki: a völgy elején Margittá, a völgy végénél, ott, ahol völgyről már voltaképpen nem is beszélhetünk, Szentmárton és Újfalu. Újfalunak, mint vásárhelynek a Váradtól való viszonylagos függetlenségét ezek a földrajzi, illetve fejlődéstörténeti körülmények magyarázzák és adtak Újfalunak már a középkorban is jelentős, Váradtól nem függő árucsereszerepet.

Az elmondottak alátámasztására adattári rendszerezésben 30 Berettyó- völgyi település idevágó adatait az alábbiakban adom közre:

1. Asszonyvásár (Jakó 197., Györffy 595.) voltaképpen nem tartozik a szigorúan vett Be- rettyó-völgyi települések közé. Ősi vásárhely. 1203-ban, amikor Imre király a bihari vásárvámok kétharmadát a váradi püspökségnek adta, három másik vásár vámjával együtt ennek a vámját is megtartotta; nem engedte át a püspökségnek. A település neve az árucserében betöltött fontos szerepéből származik; a királyné vására (Forum Reginae) volt. A Berettyó-völgyhöz való középkori kapcsolatára, útviszonyaira némi fényt vet Fedák András 1823-ban készített térképe.23

2. Bajom (Jakó 203., Györffy 502.) tulajdonképpen nem nevezhető Berettyó-völgyi településnek. A Sárrét kellős közepén települt, gyors fejlődésnek indult, sajátos mezővárosi fejlődést mondhat magáénak.24 A középkorban semmi különösebb köze sem volt a Berettyóhoz, a szabályozás után azonban a város déli oldalán vezették a Berettyó csatornáját. Ősi vásárhely, három országos vásárt tartott, hetivására pedig pénteken volt. Régi, a középkorra sokban utaló életével, többek között szövevényes vízrajzával is, Szűcs Sándor több munkájában foglalkozott.25 Víz- és útviszonyairól egy 1811-ből származó, egy 1859 körül készített és Németh János 1862-ből való térképe tájékoztat.26

3. Bakonszeg (Jakó 203., Györffy 592.) az Aka és a Zovárd nem ősi birtoka, a XIII. század végén már egyházas hely volt. 1434 óta szerepel ezen a néven, amit a Berettyóba ömlő Kálló-ér képezte zugról, azaz szegről kapott. A Berettyó-völgy legtávolabbi, leginkább nyugatra eső települése. A Berettyó a falu alatt folyik el, sok hal volt benne mindig, halászata jelentős volt. A szabályozás előtt itt tűnt el a Sárrétben a Berettyó. Fontos út kötötte össze Újfaluval, ami része volt a Berettyó-völgy kelet-nyugati útjának. Rajta keresztül lehetett megközelíteni Rábét, illetve Bajomot. Víz- és útviszonyairól három térkép is tájékoztat, a Szász József-féle 1842-ből, a Mikusay Geyza-féle 1864-ből és egy másik 1870-ben készült.27

23 Fedák András: Mappa territorii Asszonyvásáriensis. 1823. HBmL. BmT. 42. —• Vő.: Hajdú- Bihari kéziratos térképek. (Szerk.: Komoróczy György) Db. 1972.

24 jDankó Imre: Bajom történetének vázlata. Bajomi Krónika. Néprajzi és helytörténeti antológia Szűcs Sándor 70. születésnapjára. (Szerk.: Dankó Imre) Biharnagybajom, 1973. 8—36. old.

25 Szűcs Sándor: Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása. Db. 1934.

26 Cursus Chrysii Minoris ab Orificio Suo usque Mólóm Püspökiensem Decurrentis. 1811. HBmL. BmT. 35—1.; A biharnagybajomi határ dűlőbeosztása. 1859. körűiről. HBmL. BmT. 117.; Németh János: Nagybajom és Nagyrábé községek közt az uzsoki határdombtól a Berettyó folyóig megállapított a nagyréteken végigvonuló határszélek térképe. 1862. HBmL. BmT. 135. — Vö.: Komoróczy Gy.: i. m.

27 Szász József: Bihar megyében kebelezett Bakonszeg helység határában levő úrbéri földek jelen állapotának térképe. 1842. HBmL. BmT. 87.; Mikusay Geyza: Bakonszeg térképe a jelen állapotról. 1864. HBmL. BmT. 149.; XJő. : Úrbérrendezés és elkülönítési térképe Bakonszeg község határának. 1870. HBmL. BmT. 164., Vö.: Komoróczy Gy.: i. m.

12