A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében

kutatások után a közeljövőben kívánok foglalkozni. Ebben a tanulmányban a világi magánbirtokosok tulajdonában levő 58 falu vizsgálata adja mondandóm alapját.™

Elengedhetetlenül fontosnak tartom röviden szólni a vizsgált települések birtokosságáról.

Az 1552. évi dicalis conscriptio13 14 szerint a birtokosok közül a két legjelentősebb a Drágffy és a Csáki család. A Drágffyak falvak ént írták össze Alsó-Lu- gost, Bánlakát, Brátkát, Csarnóházát, Dámost, Élesdet, Fekete Patakot, Felső- Lúgost, Kövesdet, Lokot, Lórét, Papfalvát, Pestest, Tinódot és Vámoslázt. A Csákiaké ekkpr Déda, Sitér, Szalárd, Berekböszörmény és Margittá, a többi esetben (Kécz, Újfalu, Középes és Yedresábrány) részbirtokosokat is találunk a tulajdonosok között.

Ez a megkülönböztetés azonban az 58 falu viszonylatában is csak a falvak száma szerint igaz. A portaszám alapján ugyanis ekkor Bajomi Ferenc a leggazdagabb, 158 portával rendelkezik, a Csáki család 81, a Toldy család 66, s a Drágffy család csupán 52 portát bír e falvakban. Az egész Bihar megyét véve szemügyre ez a kép is módosult. Eszerint hét család kezében van az összes (11 434) porta 29,79%-a (3 406 porta).

E hét birtokos család a következő:

Drágffy család (223 porta), Csáki család (641 porta),

Bajomi Ferenc (376 porta), Telegdy család (413 porta),

Toldy család (202 porta), Szepesy család (333 porta),

Enyingi Török János (1218 porta, ebből Debrecen 1216 porta).

Ezen kívül Bocskay György 75, Forgách Zsigmond 121, az Ártándyak 138, Báthory András pedig 88 portával rendelkezett. A többi a kisbirtokosok kezében volt. Az egyház részesedett ugyanakkor a legnagyobb arányban, mivel birtokában volt az összes porta 43,71 %-a (4998 porta)15.

A törökdúlás előtti (1552) utolsó összeírásokhoz képest azonban az eltelt 140 év óriási változásokat hozott minden téren, a megye birtokviszonyaiban is. A XVI. század végére az egyházi birtok jelentősen visszaszorult. 1599-ben például csak a Tóttelek nevű falut írják össze a jezsuiták kezén.16 Bocskay István halála után annak jelentős birtoka (1604-ben 196 községben egész és részbirtok) is megoszlik. A század második felére az uradalmak jelentősebb várak köré csoportosulnak, amelyeket bizonyos idő után a fiscus vesz át a magánbirtokosoktól ; s e lépést nyilvánvalóan a török elleni védelem és veszély is szükségessé tette.17

13 Az 58 falu a következő: Almaszeg, Almás, Alsó-Lúgos, Baj, Bakonszeg, Baromiak, Bánlaka, Berekböszörmény, Berettyóújfalu, Brátka, Bucsa, Csarnóháza, Czécke, Dámos, Derecske, Déda, Élesd, Fegyvernek, Fekete Bátor, Fekete Patak, Felső-Lugös, Félegyháza, Gáborján, Hajdú- Bagos, Hegyköz-Pályi, Hlye, Inánd, Kaba Kokad, Kécz, Kiskereki, Komádi, Konyár, Kövesd, Középes, Lók, Lóré, Margittá, Nagy Bajom, Nagyszalonta, Oláhszentmiklós, Papfalva, Pestes, Pusztaújlak, Rékasd, Sas, Sáránd, Siter, Sitervölgye, Szalárd, Szentjobb, Szentlázár, Tamásda, Tinód, Ugra, Vámosláz, Vedresábrány, Zsadány.

14 Az 1552. évi országos összeírás adatai: MezősiK.: i. m. Adattár 236—370. old. A conscriptio adataira hivatkozik és birtoktípusonként közli azokat Lukinich /.: i. m. 143—146. old. Az összeírás többek között található a Széchényi Könyvtár Kézirattárában. Föl. Lat. 2374 ff. 134—144. old., OL. Kamarai Levéltár Conscriptiones dicarum Comitatus Bihariensis Tom. VIII.; OL. Eszter- házy család hercegi ágának levéltára. Fase. P. No. 504. Repositorium: 33.

15 Lukinich I.: i. m. 145—146. old.

16 Uo. 146. old.

17 Uo. 345—346. old.

114