A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében
1692-ben, Várad visszafoglalásának évében készült az a conscriptio, amely Bihar vármegye pusztulásának konkrét bizonyítékait szolgáltatja, s közvetve számot adhat az egyes birtokos családok kihalásáról, a megye területéről történt kiszorulásáról. A pusztulás mértékére jellemző, hogy a vizsgált falvaknak csak 37,5%-a volt lakott ez évben. Gyakorlatilag tehát a török kiűzését közvetlenül megelőző s azt követő néhány évben csak ez a 21 falu vehető gazdasági szempontból is számításba. A hajdan leggazdagabbak közé számító családok közül az erdélyi származású Drágffyak teljesen eltűntek a vármegyéből. Ugyanez a sorsa a Bajomi családnak, amely azonban már bihari származású. Az említetteken kívül az Ártándyak, a Varkochy, Vemery, Izsakai, Literati stb. családok is e sorsra jutottak. Kétszázon jóval felül van azon birtokos családok száma, amelyekről az 1692. évi összeírás már nem tud, pedig 1552-ben még összeírták őket mint birtoktestek tulajdonosait.18 A Toldy és a Pázmány családokon kívül, amelyeket néhány puszta falu tulajdonosaiként ismer el az összeíró, a Csáki család az egyedüli, amely ha veszít is birtokaiból, 1692-ben is 5 faluval rendelkezik (illetve Csáki István Pusztaújlakon Vér Györggyel részbirtokos). Ez az egyetlen család, amely 1552 és 1784 között mindig szerepel Bihar vármegye birtokosai között. Négy falu (Siter, Sitervölgye, Szalárd és Margittá) végig az ő tulajdonukban van. A Keresszeghi gróf Csákiak a XVI. század végén már birtokukban tartják Keresszegh, Adorján és Bihar várakat, Szalárdot pedig 1401-ben Zsigmond király adományaként nyerik el.19 Látható tehát, hogy a megye birtok osságának képe nagyon megváltozott a török hódoltság időszaka alatt. Hosszabb ideig tartozott területileg és közigazgatásilag az Erdélyi fejedelemséghez, politikailag is az gyakorolhatta rá a legnagyobb hatást. Birtokosai között is jelentős erdélyi származású családokat találhatunk, többek között a Rákóczi, a Rhédei, a Vér család tagjait. Jelentős változást tapasztalhatunk a megye birtokviszonyaiban is a török kiűzését követő időszakban. Ha az összes magánföldesúri falvak számának növekedését-csökkenését végigtekintjük az alábbi három időpontban, kaphatunk erre vonatkozó némi adalékot: Év Falvak száma Bihar m-ben Magánföldesúri falvak száma Az összes falu %-ban 1552 525 223 42,4% 1728 415 144 27,4% 1784—1787 472 204 43% Látható, hogy 1728-ban igen jelentős a visszaesés. Ez mindenképpen magyarázható a török pusztításával, a század (XVII.) vége felé megerősödő katonai akciók hatásával, de a Neoaquistica Comissio tevékenységével is, amely a török elleni ún. felszabadító háború után 1694-ben már kezdetét vette. A töröktől visszafoglalt területeken fokozatosan visszaszerezte elvesztett befolyását a katolikus egyház, a kamara pedig a birtokrend helyreállítója szerepében lépett fel. „Minthogy Bihar vármegyét, mint előzőleg török uralom alatt voltterü18 Mezősi K.: i. m. 182—183. old. 19 A Csáki családról Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1858. 3. k. 67—89. old., és Borovszky S.: i. m. 612. old., Zsigmond adományáról Szalárd birtokában uo.: 146. old. és lásd még a Csákiakról Mezősi K.: i. m. 189. old. 8* 115
