A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

a birtokmegoszlási viszonyok és számoltak azzal, hogy „a földműves nép, a véres harcból hazatért katonák türelmetlenül és erős akarattal kívánják az őket megillető és megígért földosztást”.18 1919. január 18-án a balmazújvárosi igény- jogosultaknak haszonbérlet formájában felajánlottak 4700 kh szántó és mintegy 2000 kh legelőterületet. A parasztok által korábban elfoglalt uradalmakat a debreceni nemzeti tanács a nagybérlőknek visszaadta s így ez nyilvánvalóan nem oldhatta meg a földínséget sem a tényleges földigénylők jóval nagyobb száma, sem a nagyfokú várakozás és türelmetlenség miatt. Még a leszerelt katonáknak és hozzátartozóiknak is családonként 4,3 kh és 1,8 kh legelő jut a terv szerint haszonbérlet formájában. Hol van ez az itt megálmodott 10—15 kh-as nagyságú és megvásárolható birtokhatártól. Itt nem bérletet; földosztást vártak és követeltek. Ezért is erősödött fel 1919. januárban és február elején a kormány- intézkedéseket bíráló hang és a földet követelő paraszti akarat.

1919. február 3-án — tehát nem sokkal azután, hogy a nagybérlők visszakapták a földmunkások által lefoglalt uradalmakat — a balmazújvárosi nemzetőrök egy csoportja elfoglalta és birtokba vette Lichtschein Jenő és Lichtschein Márton nagyháti nagybérletét, fogva tartották a nagybérlőt és Orn- schtein Mór gazdasági intézőt is. A községi elöljáróság a debreceni karhatalmi parancsnokságtól azonnal határozott, gyors közbelépést kért, mivel a nagybérlő vagyonának és biztonságának védelmére kivezényelt nemzetőrök elhatározták az uradalom „kommunizálását”. „Beköltöztek a bérlő lakásába, ott laktak, teljesen berendezkedtek és az összes helyiségeket a maguk részére foglalták le. Berendelték a gazdasági munkásokat és ispánokat és a gazdasági munka végzésére rendelkezéseket adtak ki; általában úgy kezelték a birtokokat, mint sajátjukat.” Napokon át őrizetben tartották a nagybérlőt, megakadályozták abban, hogy katonai segítséget kérjen Debrecenből. A fogvatartott nagybérlő végül a községi elöljáróságnak küldött be titkos üzenetet, ahonnan azonnali segítséget kapott.19 Nemcsak a debreceni karhatalom és a községi elöljáróság közbelépése, hanem a szocialista földmunkásoktól való elszigeteltség is hozzájárult a nemzetőrök sikertelen földfoglalásához. Bár alapvetően ismét a tömegek földigényét és harcos fellépését meg nem értő hatalmi erőszakon buktak el.

Még a Károlyi-kormány 1919. február 16-i „A földmívelő nép földhöz- juttatásáról” szóló néptörvénye előtt Balmazújvároson a szocialista földmunkásszövetség és a nemzeti tanács megalakította az 50 tagú Löldosztó Választmányt — amelynek tagja lett Veres Péter is — és a háromtagú intézőbizottságot. Megkezdték a földigénylők összeírását és eldöntötték, hogy addig, míg a hosszadalmas földmérési munkákat a Löldmérési Lelügyelőség elvégzi — az uradalmi nagybérlőkkel megteremtett február 7-i egyezség után — bérbevesznek mintegy 10 000 kh területet a község mint erkölcsi testület jótállása mellett. A parcellázás még februárban megtörtént, a kisbérieteket kiosztották a földmunkások és szegényparasztok között. A birtokbakerült parasztok ezt úgy

18 Hajdúföld. 1919. jan. 11. jan. 18.; Vö.: Farkas Dezső: i. m. 100. old.; Az alispán szerint a békéltető tárgyalásokra szükség volt Egyeken, Balmazújvároson, Püspökladányban, Tetétlenen, Hajdú- szováton, mert „kitörésektől lehetett tartani” és ezzel sikerült „a kedélyeket megnyugtatni s ennek folytán a szocialisták megyei térhódítását megakadályozni.

19 DFU. 1919. febr. 6.; A Szegény Ember 1919. febr. 9.; (A magyar munkásmozgalom ... i. m. V. köt. 518—519. old.); HBmL. (XVI. 2. 1.) 1919.

96