A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

ta, hogy a mezőgazdaság nem állhat csak kisbirtokokból, mert „akkor az ország a kisbirtok gazdálkodási rendszerénél fogva önmagát sem tudná ellátni, nemhogy ... mezőgazdasági kivitelre termelhetne”. Ebben a — gazdatársadalmat és a nagybirtokot magaslatra emelő és védelmező — hangulatban valójában csak földmunkás-kirakatnak és a tömegbázis igazolásául adnak szót a három balmazújvárosi földmunkásmozgalmi vezetőnek, akik bár enyhébben fogalmaznak mint odahaza saját tömegeik előtt, de még így is egyértelműen fellépnek a nagybirtok ellen. Tar Sándor a Földmívelő Egylet elnöke elismeri a nagybirtok jelentőségét a kisgazdasággal szemben a belterjes gazdálkodásban, de „annak nagyságát az Alföldön 500 holdban lehetne megállapítani ... az örökösödés határát 100 holdban”. Sürgeti a beígért földet, a gazdálkodás megszervezését és azonnali beindítását. „Élni és élni hagyni, ez legyen a vezérelv. Dolgozott eddig is a nép, dolgozni fog ezután is 10 hold föld mellett is a családjával együtt.” Büszke öntudattal vallja, hogy független szocialista és mint ilyen, a földosztás és a magántulajdon híve.

Némethi Gábor — a földre váró otthoni katonák, a rokkantegylet képviseletében védelmébe veszi a mezőgazdasági munkásokat, akik 16—20 órát is dolgoznak nagy munkacsúcsok idején. Hangsúlyozza, hogy ha ez a földnélküli munkás birtokba kerül, a kisbirtokon is képes annyit termelni, hogy az országos érdekeknek eleget tegyen és kivitelre is termeljen. Nagybirtok szerinte csak ott lehet, ahol ez nem megy a kisgazdák rovására. Pokrócz Ferenc szerint a nagy- birtokosok hiába hullatják könnyeiket, nem tud megindulni „könnyeik pergé- sén”. Elveti az óvatoskodást és bírálja azt a lábrakapott nézetet, hogy a földreformra nem érett meg a helyzet és az „sötétbe ugrás”.14

E gazdagyűlés tanulságaiból is kimutathatjuk, hogy a megyei vezetésnek csak részben sikerült a balmazújvárosi földmunkás vezetőket elkötelezni. Ebből a kézfogásból azonban az következett, hogy egyrészt tompította a földkérdésben jelentkező nyugtalanságot, másrészt ezzel elindult Pokróczék részéről egyfajta útkeresés, ami a majd később megalakult Hajdú vármegyei Földműves Népszövetséggel kötött szövetségben folytatódik.

A Gazdasági Egyesület látva a földmunkás és paraszttömegek balratolódá- sát, azt a taktikát választotta — Rásó István főispán által találóan már a gazdagyűlésen megfogalmazva —, hogy: „A gazdatársadalom kezet fog a magyar munkássággal”, és ezzel összefüggésben 1918 végén kezdeményezték a Földműves Népszövetség megalakítását. A szövetség egyik alapítója lett Juhász Nagy Sándor haladó gondolkodású régi függetlenségi polgári politikus, a Károlyi-kormány államtitkára, majd igazságügyminisztere. December 22-én a Hajdúszoboszlón tartott népgyűlés az államtitkár beszámolója után „egyhangúlag kimondta az Országos Földműves Népszövetség megalakulását, amelyhez csatlakoztak az iparosok, a szociáldemokrata földmunkás szervezetek és Balmazújváros népe nevében az ismert nevű népvezér, Pokrócz Ferenc is”.15

Korabeli napilapok és néhány mozgalmi vezető visszaemlékezése alapján joggal mondhatjuk, hogy Juhász Nagy Sándor mindenekelőtt Pokrócz Ferencék támogatására számított, mert benne az egész megyében, sőt az országban ismert paraszt vezet őt látta, akit követni fog a tömeg, mint ahogyan követett a Hajdú

14 DU. 1918. dec. 18. Szervezkednek a gazdák; DFU. 1918. dec. 18. A kommunizmus ellen; Uo. A hajdú megyei gazdák és a földbirtokreform — nagygyűlés a vármegyeházán, éles felszólalások a kommunizmus ellen; Vö.: Fehér A.: Agrárkérdés i. m. 154. old.; Farkas D.: A földért folytatott harc ... i. m. 98. old.

15 DFU. 1918. dec. 25.

94