A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

készítettek, sőt jóváhagyásra felterjesztették a vármegyéhez. Megfékezték a szabotőröket, a forradalomellenes erőket megrendszabályozták. A tanács végrehajtó bizottsága átvette az uradalmak gazdasági vezetését és a gazdálkodásból teljesen kirekesztette a bérlőket. Biztosította a hazatérő katonák ellátását, amelyhez kérte a lakosság közreműködését. November 20-án többek között röplapban fordult a lakossághoz, hogy a hazatérő katonáknak, a földnélküli szegénycsaládoknak, özvegyeknek, árváknak és a nemzetőrség zsold-élelmezési ellátására adományozzon.9 Nehéz körülmények között — közigazgatási tapasztalat nélkül — szervezte a község közellátását, az élelmiszer kiutalását.

A helyi és a megyei hatósági ellenállással is szembenálló Szövetségi Tanács végrehajtó bizottsága azonban nem volt forradalmi értelemben következetes. A „rendet”, „nyugalmat”, „törvényes ut”-at hirdető debreceni nemzeti tanács és a szociáldemokrata pártvezetés is nagymértékben hozzájárul ehhez. A debreceni szociáldemokraták és a nemzeti tanács vezérkara elítélték az újvárosi parasztok „önkényes” földfoglaló lépéseit. A parasztok ekkor megtorpantak és nem jutottak el odáig, hogy a földet felső „törvényes jóváhagyás” nélkül felosszák. A debreceni nemzeti tanács — félve a következményektől — már 1918. november 13-án Debrecenbe rendelte: Alföldi Imre főbírót és Pokrócz Ferencet, ahol a Nemzeti Tanács testületé vonta őket felelősségre a történtekért. Az ingadozó Pokróczot olyan nyilatkozat megtételére kötelezték, hogy a lapoknak is nyilatkozzon, miszerint a balmazújvárosi „törvénytisztelő nép” nem foglalt földet. A Debreceni Független Újság hírmagyarázója szerint az újvárosiak hajlandók „teljes egészében a bérlőknek, illetve meghatalmazottaiknak a bérleményüket megjelenésük esetén átszolgáltatni és garantáljuk úgy testi, mint anyagi épségük biztonságát”. Pokrócz a nemzeti bizottságtól azt kéri, hogy a bérlőkkel és szükség esetén Semsey gróffal lépjenek érintkezésbe a kisbérietek ügyében. (Gyermektelen földnélküli földműveseknek 3 kh-at, a gyermekkel rendelkező földműves családoknak 6 kh-at adjanak „alhaszonbérletbe”, mintegy 2000 igényjogosultnak. Ha a bérletek életbe lépnének, kötelezik magukat a vetőmag árának és a szántás díjának megtérítésére).

Nyilvánvaló meghátrálás volt ez a községi végrehajtó bizottság korábbi döntéséhez viszonyítva, amely nem a földbérleteket, hanem a földosztást tekintette legfontosabb feladatának, illetve a Semsey-birtokok végleges és teljes felosztását tűzte ki célul. A debreceni Nemzeti Tanács — mint aki jól végezte dolgát — megígérte, hogy „a maga erkölcsi tekintélyének teljes latbavetésével” támogatja az újvárosi földéhes parasztságot, de csak „törvényes” úton jár közben, hogy „a balmazújvárosi nép szerény és jogos kívánságai azonnal kielégítést nyerjenek” haszonbérlet útján. Pokróczék a faluban ennek megfelelően készítették el 1918. november 29-én azt a tervezetet, amit december 1-én bocsátottak a népgyűlés elé. A forradalmi magatartású nemzeti tanács, majd december 1-én a még radikálisabb népgyűlés nemcsak a földbérletet sürgette a vármegyétől és a Földművelésügyi Minisztériumtól, hanem azt is, hogy „Balmazújváros nagyközség határában levő gróf Semsey-féle hitbizományi nagybirtok felosztása is a lehető leghamarabb hozassék javaslatba a Nemzetgyűlésnek éspedig akként, hogy minden földnélküli család legalább 10 kát. hold földhöz juthasson megfelelő legelőilletménnyel és minden 10 holdon aluli kisbirtokosnak szántóföld területe 10 holdra egészíttessék ki méltányos vételár mellett — a háború előtti árak nívóján — megfelelő legelővel... ”. Ismét megerősítik,

9 HBmL. IV. B. 905/b. 157. 15/1919.

90