A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

hogy „a nép ítéletétől” elmenekült földbirtokosok és tőkés nagybérlők uradalmait a nemzeti tanács „a nemzet vagyona”-ként kezeli. Sürgetik a „tervbevett szétosztandó területeknek mielőbbi kiadását.. .”.10

A balmazújvárosi 1918. novemberi mozgalmak (a nemzeti tanács megalakulásának körülményei, összetétele és funkcionálása; a falusi tömeggyűlések radikalizmusa a földkérdésben, a függetlenség kérdésében; a jelenlevő tömegnyomás, amellyel a vezetőket is tolják előre a következetesebb, a forradalmibb lépések irányába) jelezték, hogy a legégetőbb gazdasági-társadalmi problémát, a földhöz való jutást, a tömeg agrárforradalmi úton akarta megoldani. Ahogyan és amennyire beigazolódott a helyi vezetők és a kormányzati vezetés következetlensége és bátortalansága, úgy lett mind nagyobb szakadék a vezetők és a tömegek között. A liberális reform-elképzelések és az agrárproletárok, földnélküli és kevés földdel rendelkező kisparasztok radikális felfogása sokáig nem fért meg egymás mellett. Pedig az itteni parasztság — a birtokviszonyok mostohaságából és a forradalmi földmunkásmozgalom tradíciói alapján — 1918 őszén is egységes volt az uradalom és nagybériő-ellenességben; a földkérdés megoldásának sürgetésében földosztás és földbérletek útján; a különböző politikai akciókban; a népi szervek támogatásában. Itt egységes volt az úrgyűlölet és a kizsákmányolás-ellenesség, hogy egységesen és tudatos szervezkedéssel kell kitörni a nyomasztó gazdasági-politikai helyzetből. Erre kellett volna alapozni mind a helyi és debreceni nemzeti tanácsvezetésnek, mind a szociáldemokrata párt debreceni vezérkarának. Támogatás helyett inkább leszerelni igyekeztek azt a községi mozgalmat, amelyet gyorsan követtek volna szerte a Hajdúságban. A „kommunista köztársaság” jelszava mögött itt egyre tudatosabban harcoló és szervezett tömeg állt, s ezt az „őszirózsás” forradalom időszaka debreceni politikai vezetésének elszigetelni, leszerelni és lefékezni nemcsak hiba, hanem pótolhatatlan mulasztás is volt.

1918. december elejére tovább mélyültek az ellentétek a még mindig földet követelő parasztok és a most már nemzeti tanácsnak nevezett szövetségi tanács között. A napilapok — éppúgy, mint a falura járó szociáldemokrata agitátorok és a nemzeti tanács — a kormány legfontosabb programjaként emlegetik azt a törekvést, hogy „a földtelen nép földhöz jusson”. A megyében a földkérdés felvetésénél szinte kivétel nélkül megemlítik Balmazújvárost, legtöbbször elismerve a végsőkig feszülő és birtokviszonyokban rejlő községi problémákat, elismerve és méltatva a földért folytatott küzdelmet. Ezek azonban már azt a bizalmatlanságot is el akarták oszlatni, amely mindinkább megfogalmazódott a földért sóvárgó szegényparasztokban a kormánnyal szemben.

Az 1918. novemberi — tiszántúli, sőt országos visszhanggal és hatással rendelkező és az ekkor még el nem csituló — földfoglalási mozgalomra emlékezve hangoztatják, hogy az újvárosi földkérdés rendezését Rásó István főispán fontosnak tartja, mert ez kihat az egész Hajdúság hangulatára. Azon „fáradozik”, hogy apró bérleteket kapjanak a földmunkások és az igények „a leggyorsabban és legsimábban kielégítést nyerjen”-ek, még decemberben. Bejelenti, hogy az eddigi tárgyalások eredménnyel jártak és megegyezés történt, hogy „a bérlők megfelelő és igazságos kártalanítása mellett... egy évre” bérleteket

10 HBmL. IV. B. 905/b. 157. 15/1919.; Vő.: Fehér A.: Agrárkérdés ... i. m. 146—147. old.; A Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban. 1919. Összeállította; Komoróczy Gy.—Fehér A.—Gazdag I.—Farkas D. Db. 1959. 65. old. (Továbbiakban: TK. HB-ban.); Veres P.: Számadás i.m . 193—198. old.; Veres P.: Őszi változatok 66. old.; Varga A.: i. m. 222—226. old.; Hajdú Varmegye Hivatalos Lapja. Db. 1918. nov. 18.

91