A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Gellér Ferencné: Tanácsválasztások Hajdú megyében és Debrecenben 1919 áprilisában

hogy a község 20 éven felüli férfi lakossága kivétel nélkül és sok nő is leszavazott, (különösen a szocialisták részéről), úgy, hogy 780 szavazat adatott le, melyből a kommunizmus ellen nyíltan harcoló Szabó Sándor került ki az ösz- szes gazdák, józanabb gondolkodású munkások és hivatalnokok erős támogatásával 650 és néhány szavazattal legelsőnek, a tanácskormány megalakulása előtt magát Mezőfistának valló és hirtelen kommunistává átvedlett Nagy Zsig- mond vasúti és földmunkással szemben, aki csak 510 és néhány szavazattal jutott a 9. vagy 11. helyre. Ez a vereség annyira meglepte a vármegyei direktórium exponensét, Nagy Zsigmondot, hogy aznap az ő ellenállása miatt nem is alakult meg a tanács. 9-én telefonon kihívta Nagy Lajos vörösőr parancsnokot Debrecenből, aki megjelenvén az összehívott tanács mellőzésében Nagy Zsig- - monddal hosszú bizalmas tanácskozást végezvén kijelentette, hogy a maga részéről kinevezi Nagy Zsigmondot, mint az ő pártjának bizalmasát a helybeli direktórium tagjának, azon kívül jelölte még választásra a tanácsnak Egri Andrást, mint aki — bizonyára Nagy Zsigmond információja szerint — sem híve, sem ellensége a kommunizmusnak. Ez meg is választatott. A harmadik direktor megválasztását a tanácsra bízta, amely egyhangúlag a kommunizmus ellen harcoló Szabó Sándort választotta meg. A vármegyei direktórium a másik két direktor mellőzésével csak Nagy Zsigmonddal tárgyalt.”47

A tetétleni „választási harcról” írt ellenforradalmi sorokat kritikával kell olvasnunk. A gúnyos, pejoratív megjegyzések ellenére a bejelentés írója is mintha döbbenten venné tudomásul azt az erőt, amit Nagy Zsigmond, a földműves képviselt. Nagyon valószínű, hogy ha meg tudnánk írni a választások falusi krónikáját, több, a tetétlenihez hasonló választási küzdelemről kellene tudósítanunk. Általánosan megfogalmazható ugyanis, hogy hatalmas tekintély, a hatalom letéteményese volt falun egy nagygazda, és Szabó Sándor az volt. Nagy Zsigmond évezredes hagyomány-tisztelettel dacolva, a maga és osztálya igazát tudatosan vállalva állta a versenyt.

A balmazújvárosi választásról Veres Péter így írt: „Mert nem készültünk mi elő egy cseppet sem (a választásra). Mi azt vártuk, hogy a megyéről küldenek valami utasítást, hogy miképpen vezessük le a tanácsválasztást, de nem küldtek. Titkos választást, sőt ez a mi népünk nyilvánosát se csinált soha, hát tájékozatlanok voltunk. Nem adtunk ki még jelölt névsort se, amiből az lett, hogy mindenki arra szavazott, akire akart. És mert az addigi munkástanács kevesebb tagból állott, mint a törvény szerinti új tanács, amelybe 50 tagot kellett választani, s azokat sem ismerte a nép, a jelöltek százait írták a szavazócédulákra. Mindenki felírta az üres szavazólapokra a sógorai, rokonai, szomszédai és ismerősei nevét. És hozzá, leszavazott az egész falu. A szavazatszedő bizottság napokon keresztül nem készült el a számolással. A rengeteg név között alig bírtak eligazodni. Úgy oldottuk aztán meg a kérdést, mégpedig Harsányi főjegyző javaslata alapján, hogy félbeszakítottuk a számlálást, és az összeolvasott eredmények alapján hirdettük ki a választást. Az az ötven ember lett a megválasztott, akik az addig megolvasott listákon a legtöbb szavazatok kapták. De több mint 4 ezer szavazatból csak négyszázat számláltak össze. És mégis ebből a zűrzavarból is kibontakozott az akkori népakarat. A vezetőség kivétel

47 TK. HB-ban. 534—535. old. — Nagy Zsigmond szervezett agrárproletár volt, a szoc. dem. párt helyi titkára. Képviselte községét a hajdúszoboszlói járásban és a vármegyei tanácsban. Az ellenforradalom börtönbe hurcolta és nyomorékká tette. — Vö.: i. m.: Tetteikben tovább élnek. 217. old.

74