A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: Tanácsválasztások Hajdú megyében és Debrecenben 1919 áprilisában
nélkül a legtöbb szavazatot kapta, és így megmaradt az ideiglenes direktórium. Csak átszervezést csináltunk.”48 A helyi tanácsok választásainak eredményeit, a választási jegyzőkönyveket a belügyi népbiztosságnak továbbította a megyei direktórium. A megyéről adott választási jelentésből kitűnik, hogy Balmazújváros, Alsójózsa, Tiszacsege és Földes nem küldte el választási jegyzőkönyvét.49 A helyi tanácsok megválasztását követően mindenütt azonnal összeült az újonnan megválasztott tanács, majd megválasztották saját maguk közül az intéző bizottsági tagokat, valamint a járásokba, ill. a megyei tanácsba delegált tagjaikat. Április 16-ig valamennyi járási és megyei tanács választása lezajlott. A vármegyei direktórium április 17-én kelt jelentése már az országos küldöttek nevét adja tudtul a belügyi népbiztosságnak.50 Egyhangú választással küldték az országos tanácsba Szepessy Albert (Debrecen), Csige István (Balmazújváros), és Horváth Miklós (Hajdúnánás) elvtársakat. Az újonnan megválasztott helyi, járási, megyei tanácsok azonnal átvették területük irányítását, a közigazgatás vezetését. A helyi sajtó óriási lelkesedéssel üdvözölte a szavazások eredményét, és részletesen beszámolt az első tanácsülésekről: „... most többen szavaztak magában Debrecenben, mint a régi „képviselőválasztásokon” két vármegyében. Különbség csak az, hogy akkor a dologtalanok, a henyélők, a dolgozók munkájából élők szavaztak, most pedig a dolgozók tízezrei járultak az urnák elé, kiket eddig nem mertek az „alkotmány sáncaiba” ereszteni.. ,”.51 A választások eredménye Statisztikai összegzések. A választások eredményeinek elvi megállapításaihoz jelentős segítséget adnak a statisztikai összegzések, melyek bizonyos összefüggésekre jobban ráirányítják a figyelmet. A számszerűségek vizsgálata jelentős lehet abban a vonatkozásban, vajon kimutatható-e Hajdú megyében: hányán és kik választottak, illetve mely társadalmi rétegek és azok milyen arányban képviseltették magukat a Tanácsköztársaság helyi szerveiben. Eredeti forrásanyag nem áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy a megyében mennyi volt társadalmi helyzetüknél fogva a tényleges választójoggal rendelkezők száma. A leadott szavazatok számát általában az össznépességhez szokták viszonyítani. A népesség foglalkozási rétegződése, ill. foglalkoztatási viszonya alapján kísérletet tettem a tényleges választásra jogosultak számának meghatározására. A választójogi törvény értelmében minden 18. életévét betöltött, társadalomra hasznos munkából élő személy választójoggal bírt. Feltételezem: a kereső, bérből élők és az általuk eltartott 18 éven felüli személyek (feleségeik, rokkantak stb., akik szintén szavazhattak) kategóriájából kerülhettek ki a választásra jogosultak. Az alábbi táblázat egymás mellett hozza a megyei és az országos adatokat a szavazók összenépességhez, ill. a tényleges választásra jogosultak arányában. 48 Veres Péter: Számadás. Vál. művei. Bp. 1973. 282—284. old. — Vő.: i. m. Varga Antal: Balmazújváros története 1945-ig 229. old. 49 Pl. A. 603. f. 6/18. őe. 1919. ápr. 15. 50 Uo. 1919. ápr. 17. 51 Népakarat, 1919. ápr. 9. 75
