A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: A kereskedelem és a pénzügy néhány kérdése Hajdú és Bihar megyékben az 1918-1919-es forradalmak idején
A pénzügyi népbiztos 1919. március 24-én távirati rendeletet adott ki a pénzintézetek páncélfiókjainak ellenőrzéséről. Az értékek megőrzése érdekében minden intézkedést meg kellett tenni, nehogy az intézetek vezetősége, vagy tisztviselői visszaélést kövessenek el, vagy fosztogatók kirabolják azokat. A pénzintézeteket további utasításig felügyelet alá helyezték.82 A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-án kelt, s másnap megjelent 12. számú rendelete intézkedett a pénzintézetek szocializálásáról. A pénzügyi népbiztos felhatalmazást kapott, hogy azon bankok vezetését vegye át, amelyeket a szocializálásra alkalmasnak tart. Az állami vezetés és ellenőrzés alá helyezett bankokat a pénzügyi népbiztos által kinevezett ellenőrző megbízottak vezették. A szocializált pénzintézetek ellenőrzésére a direktórium 17 ellenőrző megbízottat rendelt ki, akiknek a jóváhagyása nélkül semmilyen intézkedést nem tehettek a bankokban.83 A pénzügyi népbiztos táviratilag úgy rendelkezett, hogy a debreceni munkástanács hatalmazzon fel minden pénzintézetben két politikailag megbízható egyént, lehetőleg szakembereket, a bankok ügyeinek vezetésére. A meghatalmazottak megbízása ideiglenes jellegű volt, végleges megbízást csak a népbiztos adhatott. A távirati rendeletet március 29-én rögzítették írásban.84 Ennek a rendeletnek az alapján bízta meg a direktórium az említett 17 ellenőrző megbízottat. A szocializáló rendelet értelmében minden pénzintézetnél a betétekből mindenki havonta a betét 10%-át, legfeljebb azonban kétezer К-t vehetett fel. Betegség, vagy egyéb méltánylandó esetben legfeljebb ezer К-t lehetett még felvenni. A vállalatok az ellenőrző biztos igazolásával munkabérekre és anyagbeszerzés céljaira is korlátlanul felvehették betétjeiket. A földbirtokosok a földművelésügyi népbiztos, az élelmiszerüzemek és kereskedők a közélelmezési népbiztos, a központok az ellenőrzést gyakorló népbiztos hozzájárulásával vehették fel a megállapított mértéken felüli betéteiket. Átutalásokat folyószámla, vagy betét terhére mindenki korlátlanul tehetett az államosított pénzintézetekhez. Nem tanácsi ellenőrzés alatti pénzintézethez nem lehetett pénzt átutalni. Külföldre csak a pénzügyi népbiztos engedélyével lehetett utalványozni. A rendelet szerint, mindenki 14 nap alatt köteles személyazonosságát igazolni, akinek egy pénzintézetnél folyószámlája vagy betétje van. Aki ezt elmulasztotta, betétjét elvesztette a kincstár javára.85 A szocializáló rendelettel egy időben jelent meg a Kormányzótanács 13. számú rendelete 1919. március 26-án keltezve, a pénzintézeteknél levő páncélrekeszek (széfek) felnyitása tárgyában, mely közvetlenül a pénzügyi népbiztost hatalmazta fel intézkedésre. A felnyitást egy bizottság végezte, mely a népbiztosság két kiküldöttjéből, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének egy megbízottjából és az érdekelt intézet egy tisztviselőjéből állott, akit az intézet ellenőrző biztosa jelölt ki. Az aranyérméket, külföldi pénzeket a bizottság a Pénzintézeti Központnak küldte meg, az értékét a tulajdonos folyószámlájára írták. A készpénzt is a folyószámlán kellett elhelyezni. Az értékpapírok, ékszerek és egyéb értékek a rekeszekben maradtak. Az eljárásról jegyzőkönyvet 82 HBmD. munkásmozg. tört. 117. old. HBmL. XVI. 11/b. 2. XXII. 22/1919. sz. 83 HBmD. munkásmozg. tört. 117. old. FK. XII. sz. rendelete. Liptai Ervin: i. m. 182. old. 84 HBmL. XVI. 11/b. 2. 806. old. 85 FK. XII. sz. rendelete. Magyarország története, i. m. 228. old. 59