A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: A kereskedelem és a pénzügy néhány kérdése Hajdú és Bihar megyékben az 1918-1919-es forradalmak idején
kel, hogy a köztulajdonba átvett üzleteket az üzleti biztosok a volt tulajdonosok bevonásával, a népbiztos utasítása szerint fogják vezetni. Egy biztos több üzlet irányítását is elláthatta. Az ellenőrző munkástanácsba tíz munkásig három tagot választottak, minden további tíz munkás után még egy-egy tagot, de legfeljebb összesen hét tagot. Ha az üzletnek csak két munkása volt, vagy egy sem, akkor a szakmabeli szakszervezet küldött ellenőrző megbízottat. Az üzlet volt tulajdonosa tartozott a szakszervezetet megkeresni eziránt. Az ellenőrző munkástanácsot azonnal meg kellett alakítani és a megalakulást, a cég adatait és a munkástanácsi tagok, illetve a szakszervezeti megbízott nevét be kellett jelenteni a szocializáló hivatalnak. A bejelentéssel egyidejűleg javaslatot kellett tenni az üzleti biztos személyére vonatkozóan is.48 A Szociális Termelés Népbiztosságának az ellenőrző biztosok részére kiadott áprilisi utasítása összefoglalta a kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket. A rendeletek értelmében a nagykereskedelmi vállalatokon kívül minden üzletet, mely a kicsinyben való eladás mellett nagyban is árusított, köztulajdonba vettek, ha nincs is alkalmazottja a cégnek. A vidéki városok nagyobb üzletei nagyban és kicsinyben is árusítottak, a környékbeli kis üzleteket ellátták áruval, ezeket tehát szocializálták. A csak nagykereskedelemmel foglalkozó üzleteket bezárták. Ezek kinyitásáról a népbiztosság fog intézkedni. A kiskereskedelemben az 500 K-nál értékesebb aranytárgyak mellett a perzsaszőnyegeket, szőrméket 1000 K-án felül, a luxusbútorokat 6 és 10 ezer K-án felül, a műtárgyakat, bélyeggyűjteményeket teljes egészében zár alá vették. Csak a házbizalmi által adott vásárlási engedély alapján lehetett megvenni a ruházati cikkeket, cipőt, csizmát, zománcozott és porcelán edényeket, evőeszközöket, mindenféle bútort. Nem volt szükség vásárlási engedélyre a kalap, sapka, kesztyű, gallér, nyakkendő, harisnya és nadrágtartó, csipke, szalag, fátyol és a fel nem sorolt áruk megvételéhez. A direktóriumnak ügyelnie kellett arra, hogy amely cikknél nem volt hatósági ármegállapítás, a beszerzési áron felül csak az üzemköltséget lehetett felszámítani, haszon felszámítása tilos volt. Minden kereskedőnek a postatakarékpénztárnál egy folyószámlát kellett nyittatni, hogy ezen a jövedelmét nyilván tarthassák. Az üzletek legfeljebb kétezer К pénztárkészletet tarthattak, a többi bevételt be kellett fizetni a folyószámlára.49 Mivel Hajdú megyében csak egy hónapig volt tanácshatalom, az állami kereskedelem gyakorlati munkájáról nem rendelkezünk bővebb adatokkal. A nyersanyagokat központi anyaghivatalok osztották el.50 A magán kiskereskedők, kisvállalatok munkájáról a Tanácsköztársaság idején keveset tudunk. Feltehetően a korábban kialakult elosztásos módszerrel, állami kiutalásból kaphattak új árut. A kereskedelmi árakat a direktórium maximálta az uzsora letörése végett, azonban az inflációt nem lehetett megállítani. A csekély árukészletek az áremelkedést mozdították elő. Az áruhiány csökkentésére a városi és a községi hatóságok időnként ellenőrzéseket tartottak a vagyonos polgároknál. Debrecenben a városi Közellátási Hivatal 6—8 munkásból bizottságokat szervezett, akik a gazdagok fölös készleteit lefoglalták, s az üzletekbe, vagy áruraktárakba szállították el, kiosztás végett. A megyei direktórium a falusi termelőket arra kötelezte, hogy a megállapított árakat tartsák meg, és a felesleges élelmiszert összegyűjtve, szállítsák Debrecenbe. 48 TK. HB.-ban. 328. old. 49 HBmL. XVI. 11 b. 2. XIX. 5. sz. 50 Liptai Ervin: i. m. 191. old. 52
