A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: A kereskedelem és a pénzügy néhány kérdése Hajdú és Bihar megyékben az 1918-1919-es forradalmak idején
A Forradalmi Kormányzótanács 16. számú rendelete az ékszerüzletek igénybevételéről szólt 1919. március 28-án. Azonban az igénybevétel csak részleges volt, mivel csupán az 500 K-nál értékesebb aranytárgyakat, ékszereket vették köztulajdonba, kivéve a zsebórákat. Értékesítés esetén az ékszerek értékét folyószámlán kellett elhelyezni a beszolgáltató nevére a rendelet alapján.43 1919. április 2-án adta ki a Kormányzótanács a 31. számú rendeletét, melynek értelmében a nagykereskedelmet és a 10, vagy több munkást foglalkoztató kiskereskedelmi üzleteket köztulajdonba vették. Az államosított vállalatok vezetésére üzleti biztosokat neveztek ki, akik az ott dolgozó alkalmazottak által, saját maguk közül megválasztott ellenőrző munkástanáccsal együtt irányították a kereskedelmi tevékenységet.44 Az üzleteket a leltározás befejezése után Debrecenben 1919. április 8-án nyitották ki ismét, amint erről a Népakarat c. lap tudósított. A tudósítás szerint bármilyen áruhoz elsősorban a proletártömeg és a szegényebb osztály juthatott hozzá. Az árucikkeket csak a házak bizalmi férfiainak az igazolásával, sőt a fontosabb cikkeket csak szakszervezeti igazolvánnyal lehetett vásárolni. A városi direktórium szocializáló bizottsága figyelmeztette az üzletek bizalmi férfiak, hogy a készlethez mérten adják a kiutalásokat, nehogy az áru hamar elfogyjon. A közvetlenül fogyasztók részére árusító üzletek nyitvatartá- sát a Szociális Termelés Népbiztossága 9. számú rendeletével már április 2-án engedélyezte egyébként.45 A Hajdú megyei direktórium 1919. április 9-én rendeletet adott ki a városi és községi munkástanácsoknak, melyben az üzleti vásárlásokról tájékoztatott. Közölte, hogy a Debrecen városi szocializáló bizottsággal történt megállapodás szerint azok a megyei lakosok, akik debreceni üzletekben akarnak vásárolni, a helyi munkástanácsoktól kötelesek igazolványt kérni. A munkástanács igazolta, hogy az árura az illetőknek valóban szükségük volt, emellett részletesen fel kellett sorolni az árufajtákat is. Ezután a vásárlók közvetlenül a kereskedőkhöz mentek, Debrecenben a városi hatóságtól semmilyen más igazolásra nem volt szükségük. Ha az áru egy üzletben nem volt megvehető, a kereskedőnek a nála vásárolt árut az igazolványból törölnie kellett, viszont a vevő egy elismervényt adott a kereskedőnek a vásárolt áruról. A megyei direktórium hangsúlyozta, hogy a csekély készletekre tekintettel csak a tényleges szükséglet esetén adjon a munkástanács igazolást a vásárlásokra.46 A Népakarat 1919. április 12-én közölte, hogy pár napig nyitva voltak az üzletek Debrecenben, de a városi direktórium újra bezáratta azokat, hogy a munkásság érdekeit megóvják az árufelvásárlástól. Az üzleteket április 14-ig tartották zárva. Ezután csak a felülvizsgált engedélyekre lehetett vásárolni.47 A Debreceni Vörös Újságban 1919. április 17-én megjelent közlemény szerint a Kormányzótanács 31. számú rendelete alapján az áruüzletek szocializálása Debrecenben is megtörtént. A szocializáló hivatal közölte a kereskedők43 DFU. 1919. márc. 30. 44 Hajdú Tibor: A magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. 375. old. Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság. Bp. 1965. 193. old. Hajdú—Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának- története. Szerk.: Tokody Gyula. Db. 1970. 115. old. (Továbbiakban: HBmD munkásmozg. tört.) 45 TK. HB-ban. 326. old. Liptai Ervin: i. m. 193. old. HBmL. XVI. 11/b. 2. XIX. 5. sz. DFU. 1919. ápr. 8. Népakarat 1919. ápr. 8. 46 TK. HB-ban. 327—328. old. 47 Népakarat, 1919. ápr. 12. 4* 51
