A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen ipara az első magyar proletárhatalom időszakában

A nehézségeket a tőkések is fokozták. így pl. az Első Debreceni Gőzszap- pangyár igazgatója büszkén állította magáról, hogy a Tanácsköztársaság alatt minden eladást beszüntetett. Következésképpen bevétele nem volt az üzemnek, így a gyár nem fizetett be semmit sem a szocializált üzemek bankokban nyitott folyószámlájára, miközben onnan vett fel pénzt a bérek fizetésére. Szabályos tőkés szabotázs is előfordult tehát Debrecenben.

Ennek ellentétes esete, amikor egy előzőleg 26 munkást foglalkoztató üzem a tanácshatalom időszakában 120—150 dolgozót alkalmazó vállalattá nőtt. A Debreceni Autóforgalmi Rt.-nek, amely új nevet is kapott, (Debreceni Karhatalmi Direktórium Autóüzeme) feladata: a karhatalom és a hadsereg szállítási szükségleteit kielégíteni. Ennek érdekében nemcsak az történt, hogy egy közszállításra berendezkedett vállalatot közvetlenül a karhatalom vett a birtokába, hanem nagyarányú autórekvirálásokra is sor került. A Debreceni Direktórium március 24-i ülésén már jelentik, hogy megtörtént a városban a luxus- és teherautók rekvirálás céljából való összeírása. Negyvennégy autót találtak.60

Ezek jelentős részét igénybe is vették. Az elrekvirált kocsikat a városházánál gyűjtötték össze, majd a telepre (Szív utca 31. szám) vitték. Ugyanakkor erre a telepre osztották be a város minden autó-motorszerelőjét, akiknek feladatuk volt a rekvirált kocsikat üzemképes állapotba hozni. Március 26-án felhívás jelent meg a Népakaratban: „Felszólítunk mindenkit, akinek bármi- némi automobil vagy automobilfelszerelés, alkatrész, automobilgumi, üzemanyagok, benzin, olaj, gépzsír, karbid van birtokában, haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül a karhatalmi direktórium autóüzemének... szolgáltassa be”. Négy nappal később a gépkocsik rekvirálását az egész megyére kiterjesztették. A hajdú megyei direktórium körtáviratban utasította a városi és községi munkás-, katona- és földművestanácsokat, hogy a gépkocsikat (felszerelési tárgyakat) azonnal foglalják le és jelentsék azokat a karhatalmi direktórium üzemének. Miközben ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar proletárállam gazdálkodására jellemző volt ugyan a hadikommunizmus, mégis annak módozata és mérve eltért a szovjet formától. Nálunk nem került sor pl. a gabonamonopólium bevezetésére. Történtek ugyan rekvirálások, de a tanácshatalom vezetői toleránsán viselkedtek a parasztsággal, s inkább ott alkalmazták az igénybevételt, ahol valóban nagyobb készletek voltak felhalmozva. A Kuczik Gábor utódja cég tulajdonosa írta: „április 11-én... házkutatást tartottak. A készletből elvittek 76 kg ipari cukrot, 191 kg darált sót, 229 kg háziszappant, 60 kg kolbászt és császárhúst, és Budapestre vitték tőlünk 73 db leölt sertés minden termékét”.61 A Szabó Mihály hentesüzem pedig azt közölte, hogy onnan 1200—1400 korona értékű szalonnát vittek el az „osztrák vörösök” részére.62 Az idézetekből kitűnik, hogy a rekvirálás főleg a hadsereg és Budapest lakosságának ellátása érdekében történt. Ugyanakkor az általunk most idézett források nem világítanak rá arra — pedig ez volt az általánosabb —, hogy az elrekvirált készleteket a város üzleteibe szállították és megkezdődött azonnali kiárusításuk. A tanácshatalom erőteljesen törekedett a lakosság ellátásának biztosítására, mutatja, hogy Debrecenben arra is volt példa, amikor a katonaság készleteit —

60 HBmL. XVI. 11/b. 2. Autóforgalmi és TKHB-ban. 115., 123—305. old.

61 HBmL. XVI. 11/b. 2. „Kuczik Gábor és utódja”.

62 HBmL. XVI. 11/b. 2. Szabó Mihály-cég.

38