A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen ipara az első magyar proletárhatalom időszakában
vábbiakban foglalkozni óhajtunk néhány olyan rendelettel, amelyek közvetlenül érintették az egyes vállalatokat. így pl. a helyi direktórium képviselőinek ellenőrző munkájuk során kiadott utasításaival, amelyekkel az üzemben dolgozók munkakörülményein akartak javítani. Szentpéteri István az István malomban végzett ellenőrzése során megállapította, hogy a munkások egy része mezítláb dolgozik, „...és kilátásba helyezte, hogy azok részére gyékényfonatból készült papucsok viselését fogja elrendelni”.57 Nagy Lajos a földmunkások szakszervezetének titkára pedig azt állapította meg, hogy a Debreceni Köztisztasági és Fuvarozási Vállalatnál nem adták ki a Népruházati Hivatal által kiutalt ruhákat a dolgozóknak.58 Köztudomásúan a Forradalmi Kormányzótanács számtalan intézkedése szólt az egészségügy, a beteg- és balesetbiztosítás kérdéseiről. Ezek közül egy különösen közelről érinti témánkat, s ez a fürdő vállalatok ingyenes használata. A Közoktatásügyi Népbiztosság álláspontjában kifejezésre juttatta, hogy az általános népjólét megteremtésének és fenntartásának egyik legfontosabb kelléke testünk rendszeres ápolása. Ez a nézet indította a direktóriumot a Margit- fürdő már említett felújítására, de addig is, míg az használatba vehető lesz, elrendelte a „Bika fürdő” hétfői és csütörtöki napon az iskolás gyermekek részére való térítése nélküli igénybevételét. Az intézmény reggel 7 órától déli 12 óráig és délután 2-től 6-ig állt rendelkezésre. A Népakarat esetről esetre közölte, hogy melyik iskola növendékei menjenek pedagógusaik vezetésével a fürdőbe. Az első alkalom április 3-án volt, s rendszeresen folyt ez a nagyon fontos kezdeményezés egészen a román megszállásig.59 Külön kiemelendőnek tartjuk; a fürdő működtetését annak ellenére vállalta a Direktórium, hogy aggasztó szénhiány volt a városban. Termelés és elosztás A tanácshatalom debreceni rövid fennállása nem tette lehetővé a termelés kívánt mértékű megszervezését. Ehhez városunkban kiváltképpen rövid idő állt rendelkezésre, s éppen ezért tulajdonképpen csak az első lépések megtételére nyílt lehetőség. Kétségtelen ugyan, hogy sikerült a szocializálást végrehajtani, s jórészt megtörtént az új termelési mód szervezeti kereteinek kialakítása is, jelentős intézkedések születtek a szükséges munkaerő biztosítása területén is. Mindezek ellenére számtalan probléma várt még megoldásra. Alapvetően semmi károsodás nem érte a háború alatt Debrecen gyáriparának termelő kapacitását, de — mint láttuk — az óriási méretű nyers- és alapanyaghiány gátat szabott a termelés kellő színvonalának. Példánkban szerepelt a Villanygyár, amelynek alapanyaghiánya számtalan más vállalat szolgáltatását redukálta le. A sok forrásból fakadó nehézségek dacára is a Debreceni Direktórium a hadsereg ellátása és a népélelmezés szempontjából legfontosabb üzemek működését olyannyira biztosította, hogy lisztben, kenyérben egyáltalán nem, a hús, zsír, szalonnaellátásban kisebb-nagyobb zökkenőkkel mégis megoldotta a szükségletek kielégítését. Ilyen értelemben már írtunk a Közvágóhíd, malmok termelő tevékenységéről. 57 HBmL. XVI. 11/b. 2. István malom. 58 TKHB-ban. 271—272. old. 59 Népakarat, 1919. ápr. 1., 2., 5., 23. 37
