A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen ipara az első magyar proletárhatalom időszakában

testvére kefegyár Rt-vel együtt, ekkor a város legjelentősebb magánkézen levő, funkcionáló üzeme volt. (Debrecen több más nagy üzeme állami vagy városi tulajdonú volt, néhány más nagy gyártelep ugyan magánvállalkozás volt, de anyaghiány miatt nem működött.) Ugyanakkor éppen a kefegyárak kapták Debrecenben a háború alatti legjelentősebb hadi rendeléseket, így termelésük felfutott, és ezáltal a város magánkézen levő üzemei között a legnagyobbak közé emelkedtek. Korántsem tekinthető tehát véletlennek az azonnali szocializálásuk.11

A szocializálás gyáron belüli kezdeményezése valósult meg a Debreceni Faipari Rt. bútorgyári telepén. A munkások március 22-én a reggeli lapokból értesültek a Tanácsköztársaság kikiáltásáról és még a munka megkezdése előtt gyűlést tartottak a műhelyben. Itt elhatározták a vállalat azonnali szocializálását. Az üzem igazgatója a későbbiekben azt állította a gyár munkásvezetőiről: „Nem lévén azonban tisztában a szocializálásnak sem lényegével, sem céljával, ténykedésük abban merült ki, hogy a vállalat mindhárom osztályának irodáiban egy-egy munkást állítottak be abból a célból, hogy az üzletmenetet, a pénztári bevételeket és kiadásokat ellenőrizzék. Egyben további utasítások beszerzése végett egy bizottságot küldtek az éppen ülésező Munkástanácshoz, a városházára”.12 A vállalat tőkés igazgatója a fentiekben lekezeléssel nyilatkozik ugyan a munkásai által végrehajtott szocializálásról, de az általa leírtakból is kiderül, a vállalat dolgozói nemcsak öntevékenyen fogtak hozzá a szocializáláshoz, hanem a gyár legfontosabb pozícióit rögtön ellenőrzésük alá vonták.

Szeretnénk kiemelni azt, hogy ez az öntevékenység és jól végrehajtott tett elsősorban abban gyökerezett, hogy a bútorgyáriak a város legjobban szervezett, és már nagy mozgalmi múlttal rendelkező munkásai voltak. Erre utal az is, hogy a gyár dolgozói közül pl. Kozma A. Lajos a megyei direktórium tagja lett, Hacker Kálmán is magas pozíciót töltött be a Tanácsköztársaság idején.

A Debreceni Faipari Rt-nél lefolyt eseményekből okvetlenül említésre méltó még, hogy a kiküldött bizottság az üzembe visszatérve közölte; a Debreceni Munkástanács Hacker Kálmán asztalost nevezte ki termelési biztosnak, a vállalat teljhatalmú vezetőjének. Hacker azonban rövidesen új megbízatást kapott, ő lett az I. sz. Debreceni Forradalmi Törvényszék elnöke.13 A bizottság már említett visszatérte után az irodákból eltávoztak a munkásellenőrök kijelentve, „.. .hogy ők megbíztak az eddigi vezetőségben, az irodai személyzetben”. Valószínűsíthetjük, hogy a reggeli munkásgyűlésnek az irodák közvetlen ellenőrzésével kapcsolatos határozatát nem a „közben megjött bizalom” miatt, hanem a Munkástanács utasítására változtatták meg. A bizalom kétségét egyébként az is mutatja, hogy eltávozásuk előtt követelték Glück Ignácnak a tűzifa osztályvezetőjének a telepről való eltávolítását. Igaz, a vállalatvezetés ekkor még rábírta a munkásokat, hogy Glück a helyén maradhasson. Alig két hét múlva „azonban ismét előálltak ezzel a követeléssel és felszólították Glück

11 HBmL. XVI. 11/b. 2. A két kefegyár jelentése. Sajnálatosan az iratokból nem derül ki, hogy mikor történt a Stern-féle gyár szocializálása, s az sem, hogy kik voltak ezekben az üzemekben a termelőbiztosok és a munkástanács tagjai.

12 HBmL. XVI. 11/b. 2. Debreceni Faipari Rt. A jelentésben tévesen szerepel a szocializálás időpontjaként „1919. március 21. szombat”. Március 21-én péntek volt. Mivel a jelentés másik részében az szerepel, hogy munkásaink „A reggeli lapokból értesülvén a budapesti eseményekről”, így valószínűsíthetjük: a szocializálás 22-én, de valóban szombaton történt.

13 Uo., valamint Népakarat. 1919. márc. 30.

24