A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen ipara az első magyar proletárhatalom időszakában
tumok inkább csak a szocializálás és a megtermelt javak elosztásának módjára koncentrálnak. Az egyes vállalatoknál ez időben keletkezett iratokból pedig nagyon kevés maradt meg, ami tulajdonítható a felelősségrevonástól való félelemmel, a román megszállásból eredő zavarokkal. Bár ezeket a hiányosságokat némileg pótolja, hogy 1920 során az egyes üzemekben a Tanácsköztársaság alatt történtekről utólagos feljegyzések készültek. Kétségtelen azonban, hogy ez utóbbi iratok csupán visszaemlékezés jellegűek (tehát nem egyidejűek az eseményekkel) és a tulajdonába visszakerült tőkés látószögéből íródtak, mindennek ellenére jelentős információt adnak a késői kutatónak.3 További segítséget nyújtottak számunkra a korabeli helybeli napi- és hetilapok, amelyek mérsékelt ipari vonatkozású adatközléseiken túl kivált egyidejűségükkel, a történelmi idő atmoszférájának érzékeltetésével segítettek számunkra. Feldolgozásunk során — már csak a megadott szűk keret miatt is — nem térhettünk ki a Magyar Tanácsköztársaság a szakirodalomból jól ismert általános gazdasági helyzetének, valamint ökonómiai koncepciójának ismertetésére, figyelmünket csupán a helyi eseményekre korlátoztuk.4 1. A szocializálás végrehajtása Debrecenben A helyi kommunisták az új rend leglényegesebb vonásának a szocialista tulajdonviszonyok kialakítását tekintették. Kitűnik ez a párt 1919. március 15-én meginduló hetilapjának, a „Debreczeni Vörös Újság” első számából is. Az ebben a számban megjelent cikkek döntő része éppen az új tulajdonviszonyok szükségszerűségével foglalkozik.5 A „Szegény Szterényiék” című cikk szerzője írja; Marx óta tudjuk, hogy a mindenkori fennálló gazdasági renden alapszik az időszak politikája, joga, erkölcsi felfogása, a korszak minden szellemi törekvése, egész életberendezése. Következésképpen „... ha egy fennálló társadalmi rendet meg akarunk szüntetni, azt gyökerében kell megtámadni... A kapitalista rend éltető gyökere a profitban és földjáradékban megnyilvánuló magántulajdon”. így, — vonja le a következtetést a szerző — a proletársorsot megváltó kommunizmus csakis a kizsákmányoló magántulajdon felszámolása után lesz lehetséges. Ugyanennek a számnak egy másik írása „Zsír, meg hús, meg krumpli” címmel jelent meg. Ebben tényként közli a szerző, hogy ezekből az alapvető élelmiszerekből a proletároknak nem áll elegendő mennyiség rendelkezésére. A helyzetet elemezve rámutat; folynak ugyan a végnélküli tárgyalások a kérdés rendezésére, de a proletárok változatlanul éheznek. Le kell tehát vonni a következtetést. Elodázhatatlanná vált a burzsoá érdekeket képviselő közélelmezési ügyrend megszüntetése, ehhez pedig feltétlenül szükség van a jogrend megváltoztatására. Kinyilvánítja ez az írás az osztályérdeket; követeli az elosztási rend3A helytörténetírás levéltári forrásai II. 1848—1944. (Szerk.: Komoróczy György, Db. 1972.) 646—654. old. 4 Hajdú Tibor: Március huszonegyediké (Bp. 1959.) 83—85. old. és Hajdú Tibor: A magyarórszági Tanácsköztársaság (Bp. 1969). 360—377. old., valamint Magyarország története 8. kötet,1918— 1919. 1919—1945. (Főszerk.: Ránki György. Bp. 1976. 221—224. old. (Továbbiakban: Ránki: M. o. története) és Berend T.Iván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. Bp. 1973. 178—183. old. 5 DVU. I. 1919. márc. 15. 22
