A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A két forradalom egészségügyi- és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918-1919

juttatáson kívül kimondta a rendelet, hogy orvos, gyógyszer, szülésznő ingyen igénybe vehető a családtagok számára is. Rendezték az alkalmazottak szabadságát is.66

A szociálpolitikai és egészségügyi igazgatás központi szerve a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság volt, a szociálpolitikai kérdésekkel a helybeli Direktórium népjóléti osztálya foglalkozott.

Az operatív feladatok végrehajtása a Népjóléti Hivatalra várt.67 A hivatalok irányítását március 22-én Markovits Lajos törvényszéki joggyakornok, a Debreceni Patronage Egyesület titkára vette át, mint politikai megbízott. Személyében a hivatal határozott, erőskezű vezetőt kapott, aki következetesen arra törekedett, hogy a régi idők évszázados mulasztásait felszámolva, a népjólét minden ágában segítségére siessen a rászorultaknak. Mély meggyőződéssel vallotta, hogy „most végre a kommunista rendre épített államban valósággá válhatnak a népesség eddig elhanyagolt és elnyomott tömegei javára terveit akciók, mert a régi rendszernek nem is volt e téren komoly szándékú törekvése. . .”.68 És munkához látott. Április 2-án már készen állt a Népjóléti Hivatal munkaprogramja, melyben körvonalazta az életszínvonal emelésének módját, anyagi eszközeit. A kellő siker érdekében a Népjóléti Hivatal szükségesnek tartotta az anyagi erők összpontosítását, elsősorban a Debrecenben működő jótékony egyletek, állami vagy városi intézetek vagyonának, felszerelésének igénybevétele útján. A Direktórium még április 2-án felhatalmazást adott Markovits Lajosnak, hogy a népjóléti célú intézményeket (alapokat, jótékony egyleteket, gyermekmenhelyet, árvaházat, szegényházat) összes vagyonukkal a népjóléti hivatal rendelkezésére átvegye. Feladatai sorában a szegénysegélyezés megszervezése szerepelt első helyen — megállapítva, hogy ez csak átmeneti feladat, mert a most épülő új társadalom nem lesz alamizsnás szegény. A dolgozni képes munkája után megél, a dolgozni már képtelenekről gondoskodni fog az állam. „Addig is azonban, míg a végleges rendezésre sor kerül, pénzsegély, természetbeni ellátás, orvosi kezelés biztosítása szükséges azok részére, akik önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy magukon segíteni nem tudnak. A teljes elhagyatottságban élő személyek számára az árvaházak biztosítanak otthont.”

A proletárdiktatúra államára súlyos teherként nehezedett a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátása. Debrecenben kb. 6—8000 hadigondozott várta, hogy a Tanácsköztársaság végre rendezze helyzetüket s méltányos ellátásukat biztosítsa, elsősorban munkaalkalmak teremtésével.

A Direktórium e kérdés rendezéséhez a Forradalmi Kormányzótanács állásfoglalását várta, de a rászorultak átmeneti megsegítéséről a Népjóléti Hivatal útján gondoskodott.

Az Országos Hadigondozó Hivatal debreceni gazdasági rokkantiskolájának hallgatói részt kértek az intézmény igazgatásából s április 4-én soraikból öttagú tanácsot választottak.

Követeléseik között szerepelt a közegészségügyi szempontból megfelelő lakószobák biztosítása, a szemléltető oktatás bevezetése, a gyakorlati képzés

66 Népakarat, 1919. ápr. 6. és Benke: Egészségügyi igazgatás i. m. 64. old.

67 A Népjóléti Hivatal szervezése 1917. november 27-én történt. HBmL. IV. B. 1403/a. ftsz. 420/a/ 1917. bkgy.

68 HBmL. XVI. 11/b. 1. 650/1919. alapszám, 628/1919, ikt. sz.

187