A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A két forradalom egészségügyi- és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918-1919

és dr. Fülöp Miklós vette kezébe. A direktórium tartalmi munkája a proletariátus érdekeit szolgálta, s ezt kiáltványukban is megfogalmazták: „egyetlen törvényt ismerünk csak és ez Debrecen dolgozó népének érdeke, a proletárság hatalmának és felszabadításának biztosítása.”50

A következő napokban a direktórium rendelkezéseinek végrehajtására szakbizottságok alakultak. A közegészségügy irányítása Handler Gyula kezébe került, akit a belügyi népbiztos március 23-án a Károlyi kormánytól nyert kormánybiztos főispáni megbízása alól felmentett, s március 26-tól közegészség- ügyi politikai megbízottként tevékenykedett.51 A szakbizottság feladata sokrétű volt. Különös gondot kellett fordítani olyan területekre, mint az ivóvíz- ellátás, a csatornázás fejlesztése, egészségügyi intézmények létesítése, az üzemegészségügyi hálózat megteremtése, a fertőző betegségek és a népbetegségek elleni küzdelem megszervezése, a kórházak munkájának felülvizsgálata stb.

E kérdések foglalkoztatták a debreceni szociáldemokrata-párti orvosokat is, akik március 23-án megalakították az orvosi szakszervezetet. Dr. Gáspár Géza, a szakszervezet megválasztott elnöke bejelentette a gyűlésen, hogy a megalakult szakszervezet, mint az országos szociáldemokrata-párti orvosok debreceni csoportja lép be a helybeli pártba. A szakszervezeten belül bizalmi csoportokat, ezek élére „bizalmi férfiúkat” választottak. Összesen hét szakszervezeti csoport alakult: a városi, kórházi, vasúti, biztosító pénztári, szanatóriumi, gyakorló orvosok és az egyetem. A bábaképezdei orvosok tartózkodtak a belépéstől, kijelentvén, hogy „.. .a jelenlegi viszonyok mellett megfontolni akarják, hogy a szervezetbe, vagy a kommunista pártba lépjenek be, mert ők kommunisták”. A szakszervezet ülésén határozatot hoztak a közegészségügy rendezéséről és államosításáról, a mentési ügy sürgős átszervezéséről, ott az állandó orvosi inspekció megszervezéséről, a közkórház ügyeinek megvizsgálásáról. A feladatok megoldására egy-egy bizottságot alakítottak.52 Az orvosi szakszervezet ezen intézkedéseivel megelőzte a Forradalmi Kormányzótanács hasonló tárgyban kiadott rendelkezéseit. Másnap, március 24-én, a Munkástanács ülésén felolvasták a kommunista orvosok memorandumát, melyben megfogalmazták a közegészségügy államosításának és megreformálásának szükségességét. Ezt a Munkástanács egyik halaszthatatlan feladataként jelölték meg.

Indítványozták a közegészségügyi direktórium felállítását, kérve, hogy „.. .ennek tagjai olyan orvosok legyenek, kik elvhű kommunisták, lelkiismeretük tisztaságához semmi sem férhet és végül amellett kellő tudással is bírnak nagy feladatuk véghezvitelére”. Teendőik között jelölték meg a magángyógyintézetek és kórházak köztulajdonba vételét, proletárkórházakká való átalakítását, szakképzett orvosok alkalmazását, megfelelő felszerelés biztosítását.53

Handler a közegészségügy szakszerű intézése céljából 10 tagú orvosi tanácsot választatott március 27-én. Szakreferense dr. Tüdős Kálmán városi tisztifőorvos és dr. Gáspár Géza, a Munkásbiztosító Pénztár vezető orvosa volt.54

50 HBmD. munkásmozg. tört. 107—108. old.

51 HBmL. XVI. 15/2., XVI. 11/b. 3. 1654/1920 tfo. sz. 2152—2157. old.

52 HBmL. XVI. 15/2. p. 131—132. Kiadva: TK. HB-ban. 362. old.

53 HBmL. XVI. 11/b. 3. p. 1589—1591. Kiadva: TK. HB-ban. 360—361. old. Feldolgozta a témát Juhász Lajos: A Tanácshatalom egészségpolitikája címen. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleménye 18. Bp. 1960. 83—90. old.

54 HBmL. XVI. 15/2.

184