A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A két forradalom egészségügyi- és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918-1919
és csecsemővédelemben. Dr. Kenézy Gyula, a Stefánia Országos Szövetség debreceni törvényhatósági biztosa mégis elégedetlen volt az eredményekkel. Az anya- és csecsemővédelem érdekében 1918 dec. 24.-i előterjesztésében elmondta, hogy a vetélések leggyakoribb oka a bujakór és a terhesség alatti súlyos testi munka, emiatt a terhes anyákat a terhesség utolsó 2—3 hónapjában mentesíteni kell a nehéz munkától éppúgy, mint szülés után legalább két hónapig. Az újszülöttek gondozása szerinte nem megfelelő. Ennek oka: a tudatlanság és a szegénység. Intézetek, napközi és gyermekotthonok felállításával kell biztosítani a gyermekek testi és szellemi fejlődését. A védőnőket nem társadalmi munkában, hanem nyugdíjjogosult tisztviselőként kell alkalmazni, mint ahogyan biztosítani kell a terhes és szoptatós anyák segélyezését is. A gyári munkásnők szopós gyermekei számára gyári napközi felállítására, szoptatási idő biztosítására tett javaslatot.27 Kenézy nagyszerű, a nők védelmét szolgáló javaslatainak megvalósításához 1918-ban még hiányoztak a feltételek, de a Tanácsköztársaság 133 napja sem volt elegendő az eredményes cselekvéshez. A Városi Tanács az ügyben nem intézkedett, ezért Kenézy Handler főispánhoz fordult segítségért. Indítványainak elfogadása érdekében a Néptanácsnál való közbenjárását kérte.28 Orvosok, gyógyszerészek helyzete A polgári demokratikus forradalom győzelme után megindult az orvosok szervezkedése is. 1918. november 9-én megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Orvosok Szakszervezete, mely csatlakozásra szólította az orvos- társadalmat. Követőik elsősorban a biztosítópénztári orvosok közül kerültek ki. November 29-én a nagyváradi orvosok is elhatározták szabad szervezetbe tömörülésüket és kimondták az Országos Orvosszövetség nagyváradi fiókjának megszüntetését.29 Az orvosi kar általában távol tartotta magát a pártszervezkedésektől. A Nagyváradon 1918. november 20. körül megalakult Radikális Párt is számított az iparosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek, tisztviselők, tanárok támogatására, ezek a rétegek azonban a szakszervezkedést tartották fontosabbnak.30 Ezt tapasztaljuk Hajdú megyében is, ahol az Országos Orvosszövetség Debrecen városi és vidéke fiókja fejtette ki tevékenységét élénk viták hevében zajló közgyűlésein. December 8-án „Az orvosok politikai állásfoglalása a Magyar Népköztársaságban” címen tartottak előadást az érdeklődőknek. 1919. január 6-i választmányi ülésükön az orvosi állások elosztásáról tárgyaltak. E kérdésben a döntés jogát az Orvosszövetségnek és az Orvosi Kamarának tartották fenn. így próbáltak akadályokat gördíteni „az orvosi proletariátus” érvényesü27 HBmL. IV. B. 1402/b. 2. 113/1918. ein. alapszám, dec. 24. 28 HBmL. IV. B. 1402/b. 2. 526/1919. ein. márc. 19. Elmondja Kenézy, hogy a védőnők hónapok óta segítség nélkül végzik a csecsemővédelmi munkát: „...Nemigen elégszenek már meg az ígérettel, biztatással. Ennek a kérdésnek az eldöntése is egyik próbaköve annak, hogy ki mennyire értette meg a kor szavát. Hiszem, hogy a Néptanácsnak annyira meleg a szíve, mint amennyire világos a feje. A segítség nélkül csődöt mond a gyermekvédelem Debrecenben”. 29 Dósa: Egészségügy i. m. 41. old. és Nagyvárad, 1919. nov. 30. Az Orvosszövetség,mint az orvosok érdekképviseleti szerve továbbra is folytatta működését. 30 Farkas Dezső: A két forradalom Bihar megyei történetéhez (1917—1919) Bp. 1965. 68. old. 12* 179
