A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Az 1918-1919-es forradalmak debreceni sajtója

Hiányzott a szóban forgó Debreczen-cikkből a párt vezető szerepének említése. Ez más, a proletárdiktatúra politikai kérdéseit taglaló írásokból is kimaradt. A politikai felépítményt csaknem kizárólag az államra szűkítették le. Bírálták azt a közismert szociáldemokrata tételt, miszerint a forradalom eszméinek megvalósítása az adott állam keretei között, parlamentáris úton is elképzelhető. Leszögezték: a régi államgépezetet szét kell zúzni, új állami rendet kell teremteni; a kommunizmushoz való átmenet államformája egyedül a szovjetrendszer lehet.148 149 Több közlemény is indokolta, az új társadalmi rendben miért van és lesz szükség — legalábbis egyelőre — az államra: az átmeneti időszakban még folyik az osztályharc, a volt elnyomókkal és híveikkel szemben diktatúrát kell gyakorolni;140 a tömegeket a proletárállam forradalmasítja, formát ad, irányt szab alkotó lendületüknek;150 a tanácsrendszer biztosítja, hogy minden dolgozó (a nem-proletár dolgozó is) részt vehessen a politikai életben, a kormányzásban ;151 a megváltozott igazságszolgáltatás megvédi az ember „legszentebb, legősibb jogait ...: a munkához való jogot és az élethez való jogot”.152

A munka nemcsak jog, hanem kötelesség is, s a kényszerítő erő szintén az állam. A Népakaratban megjelent „Diktatúra és polgárság” c. cikk szerzője Kari Marx A szociáldemokrata pártprogram kritikája (ma A gothai program kritikája címen ismeretes) c. műve alapján kifejtette: az átmeneti szakaszban még megmarad a munkakényszer, amit a proletariátus diktatúrája biztosít. A kommunizmusban már a „mindenki tehetsége szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv fog érvényesülni, s az egyéniség értékmérője a munka lesz.153 Már a címe is nagyon kategorikus a Debreczeni Hírlap cikkének: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” írója kijelentette: a kommunista társadalomban a munka kötelező jellegű, mert ez az emberi lét alapja és gyökere. A termelt javak csakis a munkát, a munkást illetik meg, csak az fogyaszthat, aki dolgozik.154 Aki viszont dolgozik, annak a megélhetése biztosított.155 A szellemi és a fizikai munka viszonyáról adott kissé vulgarizált magyarázatot Andorka Sándor fentebb említett előadásának második része. Gondolatmenete nagyjából a következő: a kommunizmusban roppant méreteket ölt a munkamegosztás; a munkaidő megrövidül, mindenki csak egy kicsi, részletmunkát végez; az ember kultúrlénnyé válik; óriási termékbőség lesz; a felszabaduló idő felhasználásának lehetősége a közelebbről meg nem határozott „életöröm”, ami szerinte az ember célja.156

A tulajdonviszonyok és a kizsákmányolás összefüggését fejtegette a Debreczeni Vörös Újság április 10-én. A szemléltető példákkal teli, lendületes írás szerzője abból indult ki, hogy a szegénységért nem az egyes tőkés vagy föld- birtokos a felelős, a nyomor igazi oka a magántulajdon, pontosabban a polgári tulajdon. A két kategóriát ugyanis elhatárolta egymástól. Az első nem lehet

148 Miért kellett a régi államnak elpusztulni. Népakarat, 1919. ápr. 3.; Nem kell parlament. DH. 1919. márc. 31.

149 Az utolsó küzdelem. Népakarat, 1919. ápr. 5.

150 A forradalom jelentősége. DVU.(I.)1919. márc. 26.

151 A proletárdiktatúra. Népakarat, 1919. ápr. 17.

152 Jogrend az új világban. DH. 1919. ápr. 14.

153 Népakarat, 1919. ápr. 3.

154 DH. 1919. ápr. 7.

155 A kispolgárhoz. DH. 1919. ápr. 7.

156 Szellemi és testi munka a termelésben. Népakarat, 1919. ápr. 8.

168