A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Az 1918-1919-es forradalmak debreceni sajtója

A Népakarat már első számában elmagyarázta olvasóinak, hogy a magyarországi proletárforradalom a Kommunista Kiáltványban megjósolt történelmi fejlődés következménye, közvetlen kiváltó oka pedig egy külső tényező, a Vyx-jegyzék — vagyis az imperialista politika — volt. Az utóbbi okot emelte ki a Debreczen és a Debreczeni Független Újság aznapi vezércikke is.142 Mivel a látszatnak engedve elég sokan úgy vélték, hogy a proletárdiktatúra azért győzött, mert az ország integritása veszélyben forgott, a Debreczeni Vörös Újság szükségesnek látta leszámolni e hiedelemmel. Rámutatott: a tőke alapjaiban ingott meg, elérte fejlődésének azt a fokát, amelyet elérhetett, s így „a történelem örök törvénye szerint meg kellett halnia”.143 Miközben egy tévedést helyreigazított, a cikkíró maga is hibát vétett: úgy beszélt az imperializmus összeomlásáról, mintha annak automatikusan be kellene következni. Akkoriban ez a vélemény általános volt.144 Jól példázza ezt a budapesti Darvas Simon cikke, amelyet A Proletár április 23-án közölt. Az újságíró szerint a kapitalista társadalom ellentétei szükségszerűen e rend felbomlásához vezetnek, a proletariátus fellépése csak siettette ezt a folyamatot. Hasonló mechanikus felfogást tükröz a szintén fővárosi Andorka Sándor elmaradt debreceni előadásának a Népakaratban közzétett szövege: miként az anyag mozgásának legfejlettebb formája a tudat, a társadalom is mindenképpen eljut a tudatos rendig, a kommunizmusig.145

A proletárforradalom célkitűzéseiről és vívmányairól nagyon jó összefoglalást adott a Debreczen c. déli hírlap április 3-i (azaz április 2-án megjelent) száma. Tíz pontban sorolta fel, hogyan látták akkor a szocialista társadalom lényegi vonásait: 1. teljes önkormányzat a proletariátus tömegeinek (a tanácsok révén); 2. az osztálykülönbségek és a kizsákmányolás felszámolása; 3. a termelőeszközök és a tőkeforrások, bankok megváltás nélküli kisajátítása a dolgozók összessége által, az üzemek munkásigazgatása, a munka nélküli jövedelem megszüntetése; 4. sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadság — de csak azoknak, akik a kizsákmányolás ellenére, s a munkásság javára használják azt; 5. a dolgozók maguk hozzák a törvényeket — de csak olyanokat, amelyeket végre tudnak hajtani, illetve ellenőrizni tudják a végrehajtást; 6. a dolgozók fölött dolgozók bíráskodnak; 7. olcsó közigazgatás; 8. a nemzetközi proletariátus testvéri szövetsége; 9. a szocializmushoz vezető intézkedések haladéktalan életbe léptetése, a proletárok fel-, a polgárság lefegyverzése; 10. a dolgozók egyenlősége.146 Azonnal szembeötlik, hogy a cikkíró nem azonosította a Tanácsköztársaságot a szocializmussal. A „szocializmus” szót egyébként ritkán használták, s akkor sem a mai jelentéssel, hanem a „kommunizmus” szinonimájaként. Marx nyomán megkülönböztették a kommunista társadalom két szakaszát, ám az elsőt egyszerűen az átmenet vagy a proletárdiktatúra szakaszának nevezték, amit viszonylag rövid időn belül felvált az osztály- és állam nélküli kommunizmus.147

142 A magyar proletariátus dicsősége. Népakarat, 1919. márc. 23.; Nemény Vilmos: Éljen a Magyar Tanácsköztársaság. Debreczen, 1919. márc. 23.; Proletárok világszövetsége. DFU. 1919. márc. 23.

143 A kommunizmus eljöveteléhez. DVU.(I.)1919. ápr. 10.

144 Hajdú Tibor: A magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. 264. old.

145 Darvas S.: i. m. A Proletár. 1919. ápr. 23.; Szellemi és testi munka a kommunista termelésben. Népakarat, 1919. ápr. 8.

146 Mit hoz a Tanácsköztársaság? Debreczen, 1919. ápr. 3.

147 Ebben is a központi álláspont visszhangja érződik. Vö.: Hajdú T.: i. m. 265. old.; TK. HB-ban. 222. old.

167