A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Az 1918-1919-es forradalmak debreceni sajtója

sasági Újságban is kifejtette.67 1918 decemberében ő is Debrecenbe távozott, ahol a kommunista pártszervezet egyik alapítója lett.68 69 70 Rátermett, jótollú újságíró, diákköri szépirodalmi próbálkozásai is tehetségről árulkodnak. Már Hajdúnánáson szorosan együttműködött Csiha Győzővel, s lehetséges, hogy a Debreczeni Vörös Újság megindítását közösen kezdeményezték. Mindent egybevéve valószínűnek látszik, hogy a lapot Csiha Győző szerkesztette — hiszen az egykorú, elsődleges források ezt állítják —, Zsuga Imre pedig a pártvezetőség megbízásából ellenőrizte azt, esetleg főmunkatársként segítette. Csiha szerkesztősége mellett még egy érv szól: apja vagyona. Hajdú János úgy emlékezett vissza, hogy a lapot a párttagok önkéntes adományából adták ki.6<J Feltételezhető, hogy a begyűlt összeg tetemes hányadát a gazdag Csiha pénze tette ki, vagyis az indulásnál ő fedezte a költségek zömét.

Bárki volt is a tényleges irányító, az tény, hogy egy tartalmilag változatos, formailag jól szerkesztett, bátor hangú, osztályharcos munkáslapot teremtettek. Szépen, egyszerűen és mégis szuggesztívan írtak; okosan, meggyőzően érveltek; rövid, éles megjegyzések kíséretében ismertették a helyi politikai eseményeket. Korabeli szokás szerint a cikkek név nélkül jelentek meg, ezért ma már csak igen-igen aprólékos és finom filológiai elemzéssel lehetne — s akkor is csak hozzávetőlegesen — kideríteni, hogy kettőjük közül ki melyik közleménynek a szerzője.

Az újság célját az első szám „Kommunisták vagyunk” c. programadó vezércikke így fogalmazta meg: „Pillanatnyi feladatunk a proletariátus mostani helyzetének megvilágítása, a proletariátus osztályöntudatának életre hívása, s harci készségének növelése.”71 E célt szolgálták — méghozzá eredményesen — azok a felvilágosító szándékú, agitatív erejű írások, amelyek leleplezték a burzsoázia és a polgári pártok munkásellenes magatartását, a Szociáldemokrata Párt opportunista politikáját, visszaverték a kommunistákat ért támadásokat, kiálltak a proletárok jogaiért. A lap kérlelhetetlen osztályharcot hirdetett, állást foglalt a mielőbbi proletárdiktatúra mellett, a szovjet-orosz példát tartotta követendőnek. Kísérletet tett a munkás-paraszt szövetség kialakítására is: a második számban „Üzenet a falvak földműves szegényeihez” címmel külön rovatot nyitott.72

A Debreczeni Vörös Újság második száma március 22-én látott napvilágot. Ennek anyaga még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt állt össze. Ekkorra már szerkesztőségi szobát is szereztek, a Vígkedvű Mihály u. 29. szám alatt.73 Innen hordták szét a városba a kinyomott példányokat is. A kommunista hetilap olvasóinak többsége a debreceni munkások közül került ki. Ez természetes, hiszen nekik szánták az újságot: „Mi proletároknak írunk, proletársorsnak vagyunk a harcolói” — tudatta az első szám szerkesztőségi közlemé67 Zsuga Imre: A bolseviki izgatok. 1919. jan. 17. Neki tulajdonítják a november 29-én közölt „A szociáldemokrata párt” c. cikket is, amelyben egy új, forradalmi munkáspárt alakítását sürgette.

68 Életének, munkásságának erről a szakaszáról ld. Serflek—Bieliczky: i. m. 13—27. old.

69 Korok, emberek. Szerk.: Fehér András. Db. 1976. 44. old.

70 Abban, hogy a visszaemlékező kortársak nem említették Csiha Győző nevét, közrejátszhatott az a tény, hogy az ellenforradalmi rendszer éveiben átvette apja malmát, azaz tőkéssé vált. Zsuga Imre pályája egyenes irányú volt: a Szovjetunióba került, ahol szovhoz-elnökként, majd gyárigazgatóként dolgozott.

71 DVU. (I.) 1919. márc. 15. A cikk szerzőjének újabban Zsuga Imrét tartják; vö.: Serflek—Bieliczky: i. m. 28. old.

72 DVU. (I.) 1919. márc. 22. Vö.: TK. HB-ban. 64. old.

73 A helyiségről 1. Perepatits: i. m. 10. old.

156