A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Bakó Endre: Az irodalmi és művészeti élet néhány kérdése a két forradalom idején Hajdú és Bihar megyékben

Tény, hogy a Tanácsköztársaság négy debreceni hetében jelentős alkotások nem születtek: hiszen az egymást kergető események nem kedveznek a múzsák­kal való társalkodásnak. Az írók szervező munkája, készülődése viszont jelzi, hogy előbb a körülményeket próbálták előkészíteni a zavartalan alkotó mun­kához. Két íróvendége volt Debrecennek a Tanácsköztársaság idején. Az egyik Nagy Endre, a jeles író és népszerű konferanszié. A Népakarat április 3-i szá­ma adta hírül, hogy Nagy Endre április 6-án két előadáson fog konferálni, majd április 7-én a proletárgyermekeknek ingyenes előadást tart a Bika dísztermé­ben.25 A népszerű írónak a Népakarat nagy hírverést csinált, még kétszer ho­zott előzetest, méghozzá a legmelegebb hangon.26 Előadásairól pedig rövid, de módfelett elismerő kritika látott napvilágot. Megtudjuk belőle, hogy a három előadást Nagy Endre zsúfolt ház előtt tartotta. A recenzens szerint az előadások elmések, lebilincselőek voltak. A tudósításból azonban nem derül ki közelebbi a csevegés tárgyáról, politikai színezetéről. A továbbiakban is csak esztétikai minősítésre szorítkozik.27 Egy pár nappal később Tábori Kornél érkezett Debrecenbe, hogy megtart­sa a már Budapesten „óriási szenzációt keltett leleplező előadásait”. A debre­ceni direktórium olyan nagy súlyt vetett arra, hogy a proletár munkások érde­kes, de egyben nekik való nívós és értékes előadásokat kapjanak — Tábori Kornél előadásait ilyennek találta —, hogy elrendelte, „e két napra az Uránia ajtói megnyíljanak”. Miféle előadások voltak ezek? Vetített- és mozgóképekkel fűszerezett szöveges beszámolók. Az egyik előadás ezt a címet viselte: Hogyan bántak a néppel (A múlt gazságai), A másiké: A bukott rendszer bűnei (Tiltott és titkos képek és okmányok).28 A nagyhírű vendég meg is tartotta az előadáso­kat, sőt a felsorolt műsorszámokon kívül újabbak is sorrakerültek (Amit eddig a cenzúra letiltott, A háború eltitkolt borzalmai, a nagy tragikomédia).29 Ennyi adat birtokában utólag nehéz lenne Tábori Kornél szereplésének értékét meg­ítélni, annál is inkább, mert a szenzációéhes író és riporter Tanácsköztársaság előtti és utáni működése tipikusan polgári színezetű. Lehetséges persze, hogy bemutatott anyagával és mondanivalójával jól szolgálta a Tanácsköztársaság érdekeit. Az írók és művészek szakszervezetének írói szakosztályában dr. Sza- tai Ferenc, a Színházi Figaro című lap kultúralap adományából pályázatot hirdetett proletárdal megírására. A pályadíj száz korona volt. A pályaműveket jeligésen kellett beküldeni 1919. április 29-ig. A díjat nyert pályamunka meg­zenésítésére Szatai újabb száz koronát ajánlott fel, de ennek feltételeit a művészi szakosztályokra bízta.30 A pályázatot a kiváló újságíró nagy szeretettel gon­dozta, az április 23-i tehát az utolsó Népakarat számban figyelmeztetett rá, hogy a pályázat határideje április 29-én lejár... Nagyszerű terv maradt egy új irodalmi, művészeti és tudományos folyó­irat létesítésének gondolata is, melynek szerkesztésére Nagy Zoltánt kérték fel. 25 Népakarat, 1919. ápr. 3. 26 Miről beszél Nagy Endre a Bikában? ... Előadásainak menetét bajos volna előre megállapítani. Ezt ő maga sem tudja. Nagy Endre nem szokott „készülni” konferálásaira. Azt mondja el, ami a helyszínen eszébe jut. Az azonban biztos, hogy mindig az aktuális dolgokról, s mindig a leg­ötletesebben beszél. Népakarat, 1919. ápr. 4. 27 Nagy Endre előadásai. Népakarat, 1919. ápr. 8. 28 Népakarat, 1919. ápr. 11. 29 Népakarat, 1919. ápr. 13. 30 Népakarat, 1919. ápr. 10. 130

Next

/
Thumbnails
Contents