A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Bakó Endre: Az irodalmi és művészeti élet néhány kérdése a két forradalom idején Hajdú és Bihar megyékben
A lap május 1-én jelent volna meg, harminckét oldal szövegtartalommal, 1 korona 20 filléres áron. Úgy tervezték, hogy a lap havonta kétszer jelent volna meg. Különböző jelekből arra lehet következtetni, hogy a folyóiratnak készen volt a plakátja és más propagandaanyaga is.31 Többet is tudunk a dolgozó munkásság új folyóiratáról. A címe „Május” lett volna, s a szerkesztők köré „a kultúra debreceni munkásainak válogatott serege csoportosul”, hogy az új világnézetnek harcos tábora legyen. A folyóirat két főmunkatársa Oláh Gábor és Kuthi Sándor lett volna.32 Bár az imperialista román királyi csapatok április 16-án megindították az általános offenzívát a Magyar Tanácsköztársaság ellen, s a Tanácsköztársaság vezetői tisztában voltak a román támadás veszélyével, mégis bíztak a vörös fegyverek erejében olyannyira, hogy a művészetpolitikai intézkedések és tervez- getések tovább folytatódtak. A Népakarat budapesti tudósítója például Szabados Sándor közoktatásügyi népbiztos nyilatkozatát küldi haza, mely szerint minden forgalomban levő könyvet össze fognak írni, s az irodalmi és tudományos szempontból értéktelen műveket, a népbutító, az ízlésromboló kiadványokat betiltják. Ily módon a régi világ „íróbérencei” elindulhatnak új hazát keresni. De csak a reakciós és ponyvaíróknak fellegzett be, nyugtatja meg a népbiztos a kedélyeket.33 1919. április 23-án, azon a napon, amikor a románok bevonultak Debrecenbe és vérbe fojtották a Tanácsköztársaságot, egy aprócska irodalmi hír is napvilágot látott a Népakaratban: „írók törzslapjaikat és igazolványaikat a titkárnál átvehetik”. Vagyis az igazolványok akkorra készültek el, amikor már nem lehetett átvenni őket! A korszak irodalmi életéről utólag keletkezett dokumentumok is tájékoztatnak. 1921-ben bizonyos intézményeknek, társaságoknak, vállalatoknak felelniük kellett a polgármesteri hivatal azon kérdésére, hogy mit csináltak a Tanácsköztársaság idején. A Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Részvénytársaság (Debrecen, Piac utcza 59.) siet kijelenteni, hogy a proletárdiktatúra idején semmilyen feladatokat nem vállalt. A kérdésre dr. Kardos Albert, a Csokonai Kör főtitkára és Pap Károly, a kör elnökhelyettese Kardos Albert fogalmazásában így választolt: „A Csokonai Körnek a proletárdiktatúra idején tulajdonkép nincs története. Amíg a kommunizmus Debrecenben tartott... a kör mindennemű tevékenységtől tartózkodott, közgyűlést, választmányi ülést, felolvasó ülést nem tartott... A szomorú napokra visszaemlékezve jól esik megállapítanunk, hogy a Csokonai Kör a maga helyiségében, gyűjteményeiben, vagyonában semmiféle háborgatást, illetve kárt nem szenvedett”. A testület elhatárolta magát azoktól a tagjaitól, akik a forradalmi eseményekben, a proletárdiktatúrában saját felelősségükre részt vettek, tisztséget vállaltak.34 31 Felhívás!.. . Felszólítjuk elvtársainkat, hogy mindenki tartsa kötelességének a lap támogatását. A vezetőségek hívják fel a szakszervezeti értekezleteken az elvtársak figyelmét a folyóiratra, melyből az új világrend lelke fog kisugározni. A lap plakátjait függesszék ki a helyiségekben, árusítsák a propaganda iratokkal együtt.. TK. HB-ban. 380. old. 32 Népakarat, 1919. ápr. 20. 33 Népakarat, 1919. ápr. 18. 34 HBmL. XVI. 11/b. 2. (A Csokonai Kör története a proletárdiktatúra idején. 1921. jan. 22.). 9* 131
