A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Bakó Endre: Az irodalmi és művészeti élet néhány kérdése a két forradalom idején Hajdú és Bihar megyékben

AZ IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI ÉLET NÉHÁNY KÉRDÉSE A KÉT FORRADALOM IDEJÉN HAJDÚ ÉS BIHAR MEGYÉKBEN

Bakó Endre

I. Hajdú megye —- Debrecen

Debrecen lakossága 1918. október 31-én délután értesült róla, hogy a Nemzeti Tanács, élén Károlyi Mihállyal, hivatalosan átvette a hatalmat. Alkonyaikor hatalmas tömeg verődött össze a városháza előtt a Nemzeti Tanácsot éltetve. A lelkes tömeg ezután a Bika elé hömpölygőit, ahol az épület erkélyéről beszédek hangzottak el. Felszólalt többek között Jánosi Zoltán országgyűlési képviselő, református lelkész is, aki kitüntetett szerepet játszott a két forradalomban. Jánosiért este a helyőrségi tisztikar nagygyűléséről küldöttség ment. A gyújtóhatású szónok viharos éljenzés közepette vonult be a terembe, s beszédet mondott a csaknem ezer kokárdás tisztnek. A tisztikar csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz, s megalakította a katonatanácsot, amelynek tagja lett Vályi Nagy Géza főhadnagy, az ismert költő is.1

Másnap, november 1-én már a kora délelőtti órákban óriási tömeg gyülekezett az Arany Bika előtt. A Debreceni Nemzeti Tanács izzó hangulatú népgyűlést tartott, amelynek határozati javaslatát Thoroczkai Oszvald festőművész terjesztette elő. A határozati javaslat kimondja, hogy Debrecen munkássága, polgársága és katonasága csatlakozik a Magyaz Nemzeti Tanácshoz, s annak rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.

A gyűlésen többek között, a nép hangos követelésére felszólalt a Debrecenben vendégszereplő Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház művésze is.

Az eseményeket megörökítette a Debreceni Újság is. A debreceni újságírók szabad szervezete — szokatlan módon — a forradalmi tudósításban szükségesnek tartotta bejelenteni, hogy a debreceni újságírók írásban közölték a Nemzeti Tanács debreceni szervezetével, hogy „a tanács demokratikus szellemében egy szívvel-lélekkel dolgoznak tovább a független, szabad Magyarországért”.2

A forradalom eseménytörténetének ezt a néhány epizódját azért említettem, hogy érzékeltessem, a debreceni értelmiség, köztük a művészek túlnyomó többsége is lelkesen támogatta az őszirózsás forradalmat, sőt a helyi eseményekben szerepet is vállalt. Más kérdés, hogy a forradalmi helyzet éleződésével, az osztályharc nyílt, fegyveres lehetőségétől visszariadva, egyes értelmiségiek, művészek visszahúzódtak. Megint más lapra tartozik, hogy egyesek legjobb szándékuk ellenére sem értették meg a forradalom lényegét. Például Vályi Nagy Géza, aki a forradalom üdvözlésére írta A magyar Néphez című versét.3

1 DU. 1918. nov. 1.; TK. HB-ban 17—19. old.

2 DU. 1918. nov. 2.

3 HBraL. XVI. 15/3. A költemény plakáton is megjelent, egyébként pedig a Debreceni Képes Ka- lendáriom 1919. évi kötetének V. oldalán olvasható.

125