A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Bakó Endre: Az irodalmi és művészeti élet néhány kérdése a két forradalom idején Hajdú és Bihar megyékben

Debrecenben a katonatanács már a november 5-i ülésén követelte a népellenes közigazgatási tisztviselők felelősségre vonását, a szocialisták és a radikális demokraták pedig sürgették a régi tisztviselők eltávolítását, de a folyamat nagyon lassú volt. Márk Endre polgármestert november 22-én este végül a lakásába behatolt tömeg mondatta le, de a december 6-án alakult munkástanács első ülésén konstatálta, hogy Márk Endre a lemondás után két nappal ismét megjelent hivatalában.4 A közigazgatás területén lassan meginduló személycserék és a demokratizálódási folyamat lassúsága is oka annak, hogy az őszirózsás forradalomnak nem volt átfogó, koncepciózus művelődés-, illetve művészetpolitikája Debrecenben. E megállapítás igazsága kiváltképpen akkor lesz szembetűnő, ha megismerjük a Tanácsköztársaság alig egy hónapjának kezdeményezésekben gazdag irodalmi és művészetpolitikai életét.

Jellemző levélváltás zajlott le Csáthy Kálmán könyvkereskedő és kiadó, valamint Handler Gyula kormánybiztos főispán között 1919 februárjában. Csáthy adatta ki Oláh Gábor forradalmi verseit, s a könyv terjesztéséhez üzleti megfontolásból politikai segítséget kért. Handler a segítséget udvariasan elutasította.5

Tagadhatatlan, hogy az új körülmények között dolgozó közigazgatás, élén dr. Csűrös Ferenc kultúrtanácsnokkal, melengetett egy-két tervet, többek között a Népház megépítését, melyben a múzeum, a képtár és a közművelődési könyvtár kapott volna hajlékot, de a terv nem ölthetett testet. A múzeum képtári osztályának megnyitását viszont a Tanácsköztársaság idején megvalósították.6

1917—1919-ig Heltai Jenő igazgatta a Csokonai Színházat.7 Az új direktor nevéhez sok újítás fűződik. Többek között Vígszínház néven megnyitotta az Arany Bika új színháztermét, rendszeresítette a munkáselőadásokat és „művészi céljai, kultúrtörekvései nem az operettek megválasztására irányultak”. Hiába látta azonban világosan a színház népművelő funkcióját, tapasztalnia kellett, hogy a kapitalizmusban a színház üzlet.

Ennek ellenére az 1918—19-es évad repertoárja meglehetősen vegyes képet mutat. Heltai 1919. március 17-én kiadott röpiratában „A magyar színészet reformtervezete, különös tekintettel a debreceni színészetre” magas nézőpontból elemzi a színházművészetet. A színházi élet reformját azért is sürgette, mert észlelte, hogy „Új közönség vetődött fel, mely nevelésre, jó ízlésre, irodalmi ismeretre szorul”. Szomorúan panaszolja, hogy a közelmúltban Debrecenben irodalmi előadásokra nem volt közönség, csak az operett és a trágár bohózat vonzotta a színházi látogatókat. Vádolja a város vezetőségét, amely a múltban sohasem állt azon a nívón, hogy meg tudta volna érteni a színház kulturális jelentőségét. Lelkesedéssel üdvözli a színház átalakulását is, melynek a szociális átalakulás új tartalmat szab.8

4 DU. 1918. dec. 7.

5 HBmL. IV. B. 1402/b. 3. A levél a következő: „Kormánybiztos Úr! Oláh Gábor «Forradalmi verseit» azzal a kéréssel küldöm meg Kormánybiztos Úrnak, hogy nagyobb példányszámban átvéve: osztassa ki a debreczeni szocziáldemokrata párt tagjai közt, esetleg szereztesse meg a debreczeni iskolák és népkönyvtárak számára. Ez az egyetlen könyv, amely a magyar forradalom diadalmát és a magyarság összetartó erejét művészi hangon hirdeti. Kérésemet Kormánybiztos Úr szíves jóindulatába ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel Csáthy Kálmán. Debrecen, 1919. február 7.” Handler Gyula február 16-án azt válaszolta, hogy Csáthy forduljon kérelmével közvetlenül a pártokhoz és az iskolavezetőségekhez.

6 HBmL. Zoltai Lajos: Debreczen szab. kir. város Múzeuma a forradalmak alatt.

7 Nem azonos az író Heltai Jenővel. Találunk olyan utalást is, amely Heltai Jenőt köpönyegforgatónak ábrázolja: Béber László: Debreceni érdekességek. Szerk.: Bényei József. Db. 1977. 18. old.

8 A debreceni színészet története. Szerk.: Katona Ferenc. Db. 1976. 80— 81. old.

126