A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben
tályos, kötelező, ingyenes állami általános munkaiskolát, a minden dolgozó gyermeke előtt nyitva álló egységes iskolarendszert, és rámutatott arra, hogy a tanítóknak is tanulniuk kell. Nagy Endre a tanítóság feladatairól beszélt: . .szembe kell szállni a kishitűséggel, a rágalmakkal és fel kell világosítani, meg kell nyugtatni a népet”. A nagygyűlés befejezéseként felhívással fordult a tanítókhoz: „Az új társadalmi rendben a legnagyobb munkát a tanítóságnak kell elvégeznie és ezért a munkáért most nem megvetés, üldöztetés, hanem jutalom, elismerés, nagyobb kenyér jár.. .”.40 Figyelemre méltó a munkástanácsnak a debreceni ifjúmunkások szocialista nevelésében és szervezésében kifejtett tevékenysége. A Debreceni Szocialista Ifjúmunkások Szakszervezete 1918. december végén alakult, majd 1919 áprilisában a Csapó utcán Ifjúmunkás Otthon létesült. Itt tartották üléseiket, megbeszéléseiket a fiatalok. A tanonciskolákban is napirenden szerepelt az oktatás tartalmának korszerűsítése s jelentősen megváltozott a tanítók politikai arculata is. Az ipariskola szocialista tanító tagjai megértették a tanácshatalom munkásiskola-politikáját s minden erejükkel segítették a munkásifjúság szocialista nevelését. A vallás helyett a kommün eszményének megfelelő erkölcstant oktattak. A korabeli igazgatót alkalmatlannak tartották az iskola vezetésére s — igen merész, de határozott módon 1919. január végén — helyébe Bordi Istvánt választották a tanonciskola vezetőjének. A tanítók közül többen szervező, irányító szerepet vállaltak a proletárdiktatúra szerveiben. Kovács Lajos tanító például Lefkovits Vilmos helyettese volt. Megértették, hogy a „tanároknak is meg kell változniuk lelkivilágukban, tanítási módjukban” az iskola forradalmi átalakulásáért.41 A középiskolák tanárainak egy része a Tanácsköztársaság kikiáltása után megyénkben is várakozó álláspontra helyezkedett. Nem akarta magát elkötelezni a proletárhatalom mellett. Amikor azonban meggyőződtek arról, hogy a munkáshatalom intézkedései az oktatás fejlesztését célozzák, felengedett a közönyük és hozzákezdtek a módszertani kultúra korszerűsítéséhez. 1919. március 27-én Lefkovits Vilmos az összes iskola tanárait értekezletre hívta, hogy az iskolák forradalmi átalakításáról tanácskozzanak. Bevezető előadásában elmarasztalta a klasszikus középiskolát, melyet „a régi rendszer ... leghatalmasabb erősségének” nevezett, s amelyet „most az új rend elfoglalt s a maga szolgálatába fog kényszeríteni”. Tehát a város középiskolai tanársága március végén már a tantervi reform előkészítésén dolgozott s ezen belül elsősorban a tanulóifjúság szocialista erkölcsi és világnézeti nevelésének kimunkálását tekintette feladatának. A vallástan helyett erkölcstant, a latin nyelv és ókori irodalom óraszámainak terhére pedig szociológia oktatását tervezték bevezetni. Ezzel kapcsolatban igen izgalmas Ady Lajos tankerületi főigazgatónak a jelentése, melyet később a VKM-nek küldött: „április 4-én összehívtam a tanárságot a Református Főgimnázium tornacsarnokába, ahol -— megelőzőleg a tanárság vezető elemeivel bizalmas beszélgetést folytatván —, kimondotta Debrecen középiskolai tanársága, hogy a tantervi reform előkészítéséhez hozzáfog. Lefkovits dr. azonban gyanakodott, hogy e határozattal időt akarunk nyerni s kijelentette előttem, hogy sokáig nem hajlandó várni. Annak demonstrálására 40 Népakarat, 1919. ápr. 11.; TK. HB-ban. 298. dokum. Április 8-án rendezték meg a Bihar vármegyei tanítók gyűlését, ahová lovaskocsikkal szállították az egyes községekből a tanítókat, a visszaszállításról pedig a tanfelügyelő gondoskodott. 41 Kioltott fáklyák. Emlékezések a fehérterror pedagógus áldozatairól. Kossuth, Bp. 1963. szerk.: Bihari Mór 8* 115
