A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben

meg a főreáliskola korábbi vezetőjét s a városi zeneiskolában is új személyt jelöltek igazgatónak. Szinte egyedi eset, hogy a Siketnéma Intézet igazgatója Lefkovits Vilmos közoktatásügyi népbiztos átiratára sem volt hajlandó átadni az intézet vezetését, arra való hivatkozással, hogy csak felettes kinevező hatóságának vagy az erőszaknak enged.20

Az államosítást követően napirendre került a kötelező iskolai hitoktatás megszüntetése. Sajnos, külön rendeletet sem a Kormányzótanács, sem a Köz- oktatásügyi Népbiztosság nem adott ki, s ez nagyban hátráltatta a kérdés egységesen történő rendezését. Ennek ellenére több megyei és városi tanács művelődési osztálya öntevékenyen intézkedett. Március 22-én Debrecenben megalakul és átveszi a hatalmat a forradalmi munkás-, földműves- és katona- tanács. Napokon belül a megye összes városaiban és községeiben megalakulnak a direktóriumok és a munkástanácsok. Ezen a napon a Debreceni Tanítók Szakszervezete —- mely az óvónőket, a középiskolai és szakiskolai tanárokat is magába tömörítette — Kovács Lajos ipariskolai tanár, munkástanácstag elnökletével elhatározta, hogy március 23-tól kezdődően „az összes iskolában beszünteti a vallástanítást, az iskola épületében nem tűri meg a vallásoktatást, a hétköznapokra eső vallási ünnepnapokon is tanítani fognak”. Ez „megmásíthatatlan” döntése a szakszervezetnek. A vallás helyett világi erkölcstant, valamint a szocializmus alapjait kívánták tanítani.21

A Debreceni Tanítók Szakszervezetének 1919. március 22-i, a vallástanítás iskolai megszüntetéséről szóló határozatával a debreceni munkástanács is egyetértett. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy március 25-én éppen a debreceni munkástanács lapjában a Népakaratban jelenik meg Lefkovits Vilmos közoktatási osztályvezető népbiztos fogalmazásában a Debreceni Tanítók Szakszervezetének felhívása a szülőkhöz a lelki felszabadítás jegyében az iskolai vallásoktatás ellen. A felhívás rámutatott a vallástanításnak a gyermeknevelésben betöltött káros szerepére és megállapította, hogy az egyházak eddigi közéleti szereplésének meg kell szűnnie, a vallás magánügy és semmi köze az erkölcshöz, amely valláserkölcs. „... a munkát mint a bűnnek büntetését állítja elénk ... A vallást ha akarják tanítsák a papok, tanítsák lakásaikon vagy a templomokban. Az iskola a népkultúra helye”.22 Az a tény, hogy a debreceni demokratikus és szocialista tanítóság felsőbb rendelkezésre nem várva a forradalom első napjaiban eltörölte a vallásoktatást, azt bizonyítja, hogy e tekintetben országos viszonylatban is az elsők között járt.

Hogyan reagáltak erre az intézkedésre az iskolák? A Debreceni Állami Reáliskola igazgatója március 24-én valamennyi hitközség elöljáróságát arról értesítette, hogy „a tanári kar határozata értelmében ... megszűnt iskolánkban a vallástan tanítása”. A Debreceni Kereskedelmi Tanintézet is erről értesítette a hitközségeket: „iskolánk tanári kara ... egyhangúlag kimondta, hogy ... a vallásoktatást megszünteti. Tanulóinkat figyelmeztettük arra, hogy aki továbbra is szükségességét érzi annak, hogy vallásoktatásban részesüljön, annak szülője ez irányban lépjen az illető vallásfelekezettel érintkezésbe”.23 Örven20 Uo. 1685/1919; 1687/1919; 1688/1919; 11/b. 3. 2208/1919; IV. B. 1406/a. 1704/1920; TK. HB- ban 306. dokum. A derecskéi tanítói szakszervezet is foglalkozott az iskolaszékek és igazgatói állások megszűnéseivel.

21 TK. HB-ban. 289. dokum.

22 Népakarat, 1919. márc. 25.; ill. TK. HB-ban. 291 dokum.

23 HBmL. XVI. 11/b. 2. 1704/1919; 1703/1919. A derecskéi járás tanítói szakszervezete április 2-án tartott gyűlésén kimondta, hogy „a népiskolákban a vallás- és ének tanítást, valamint minden egyéb egyházi funkciót a mai nappal beszüntet.” Határozatát az iskolafenntartóknak megküldte.

110