A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben
detes, hogy valamennyi intézet tanártestülete szinte egy emberként állt ki a hitoktatás eltörlése mellett s még csak véletlenül sem akadt egyetlen nevelő sem, aki tiltakozott, vagy éppen tartózkodott volna a szavazáskor. Mindez azonban csak a felszínt mutatta, a tantestületek tagjainak döntő többsége ezzel a valóságban nem értett egyet. A vallás szabad gyakorlása és a vallásszabadság kihirdetése tárgyában a Közoktatásügyi Népbiztosság április 17-én országos rendeletet bocsátott ki, melyet a papok először húsvét vasárnapján voltak kötelesek a templomban kihirdetni és megfelelő magyarázattal is ellátni, mint ahogy erre Landler belügyi népbiztos az április 19-én küldött távirata is nyomatékosan felhívja a debreceni és általa a megye területén levő munkástanácsok figyelmét. Debrecenben alig hogy véget ért a munkáshatalom, a korábban kiadott rendeleteket semmisnek tekintik. így pl. a főreáliskola tanári testületé, amikor még nem dőlt el országosan a proletárhatalom sorsa, május 3-i tanácskozásán a vallástan tanítását visszaállította.24 A hatalomátvétel után az események a közoktatás területén is gyorsan fejlődtek. A magyar proletariátus is felismerte azt a fontos marxista tanítást, hogy „a kommunizmus nemcsak gazdasági, hanem kulturális kérdés is” — írja a Vörös Újság 1919. március 23-i számában. Ami a Tanácsköztársaság oktatáspolitikájának alapelveit illeti, azokat a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának programja fejtette ki, amelyet 1919 júniusában hirdettek ki. Érdemes idézni ennek a programnak néhány fontos gondolatát. E szerint „minden oktatás állami feladat. Az iskolának, amely eddig a burzsoázia osztályuralmának támasztéka volt, a szocializmus megvalósítására lelkileg kell alkalmassá tennie az új nemzedéket. A vallásos és történelmi elemekből összetett régi világfölfogás helyett a tudomány igazságai és a munka ismeretén kell nyugodnia az új nevelésnek. A vallástan tanításáaak nincs helye az egységes munkaiskolában. A testi és szellemi munka között mesterségesen kiélezett különbséget éppen úgy ki kell küszöbölnie az új iskoláztatásnak, mint a város és falu ismeretvilága között tátongó szakadékot. Minden dolgozónak a tudomány és munka alapismereteinek ugyanarra a mértékére van szüksége és joga. Ezért az iskoláztatás kötelező idejét fokozatosan ki kell terjeszteni a 18. évig. A gyermekek az iskolában ne csak közös nevelésben és oktatásban, hanem közös ellátásban (ruha, élelem, könyv stb.) részesüljenek”.25 De hogy mit sikerült ebből a nagyigényű, a szocialista közoktatás messzi távlataiba mutató programból megyénkben megvalósítani, arra vonatkozólag a történeti adalékok hosszú sora áll rendelkezésünkre. Március 29-én a szocialista szakszervezetbe tömörült egyetemi és főiskolai diákság munkás-gyermekdélutánt rendezett a Bika Nagytermében. Április 1-én a városi és megyei direktóriumok az iskolás gyermekek ingyenes üdültetését, Debrecenben ingyenes fürdését rendelik el.26 A debreceni Néptanács — a Feministák Egyesületének beadványa alapján — 1919. február 27-én minden elemi iskolában analfabéta-tanfolyamok létesítését határozta el azoknak a 24 éven aluli nőknek a számára, akiknek addig írás- tudatlanságuk miatt nem volt szavazati joguk. A falusi proletariátus szellemi 24 Uo. 1709/1919, ill. TK. HB-ban 308. dokum.; VIII. 51/a. 3. 25 A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. Gondolat, Bp. 1959. 197 p. Szerk.: Petrák Katalin—Milei György. 26 Népakarat, 1919. márc. 29., ápr. 1. ill. TK. HB-ban. 214. dokum. 111
