A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben

daritás ... a lelkiismereti szabadság” jegyében foglalt állást a felekezeti oktatás és iskolák ellen. Elítéli a tanulók kötelező templomba járását: „Nagy kára van ebből a haladás ügyének is. Ezek a felekezeti iskolák a merev dogmatizmus szellemét, jobban mondva szellemtelenségét oltják be a serdülő ifjúságba”.7 Zoványi egyébként az egész magyar iskolázás megreformálására is javaslatot tesz.

Évszázados problémák megoldásához nyitott utat a munkáshatalom. A tanácskormány megteremtette az irányító szervek átalakításának, az iskolák államosításának, a tantervi, oktatásszervezési és haladó nevelési törekvések megvalósításának alapját.

Megszüntette a régi tanügyigazgatási szerveket és a közoktatásügy irányítását és ellenőrzését a helyi tanácsokra bízta. Helytörténeti vonatkozásban is a régi tanügyigazgatási szervek működését beszüntette s ezzel egyidejűleg a tanügyigazgatás feladatát a megyei, városi és községi tanácsok, illetve „a munkások, katonák és földművesek tanácsainak kebelén alkuló művelődési osztályok, az illetékes tanácsok irányítása mellett látják el”. Az iskolák helyi igazgatásának segítése céljából községekben és városokban ún. iskolabizottságokat szerveztek s ezek munkájába a szülőket is bevonták. A városi és megyei tanácsok művelődési osztályai munkájának hatékonyabbá tétele és a pedagógiai elvek „egységes keresztülvitelének biztosítása érdekében” állandó jelleggel 2—2 művelődésügyi megbízottat neveztek ki, akik közül az egyik a népoktatás, a másik pedig a középfokú oktatás kérdésével foglalkozott.

Ezekkel az intézkedésekkel a régi bürokratikus tanügyi apparátus helyébe olyan új demokratikus szervezetet állítottak, amely munkájában támaszkodott a szakértelemre és a társadalom támogatására s az iskola és a társadalom közötti harmonikus kapcsolat megteremtését szolgálta.8 Tehát a társadalmi igazságtétel a volt uralkodó osztály kulturális monopóliumának felszámolásában jutott kifejezésre.

A városok és községek művelődési osztályaival, illetve bizottságaival kapcsolatban elmondhatjuk, hogy feladataikat általában jól oldották meg. A helyi erők és a tömegek bevonásával hozzákezdtek a háborús károkat szenvedett iskolák társadalmi kezelésbe vételéhez, az oktató-nevelő munka új, forradalmi, helyenként szocialista szellemének kialakításához, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek megjavításához. Az új tanügyigazgatás városi és községi apparátusai megkezdték a közoktatás demokratikus alapokon történő átszervezését. Az igazság kedvéért azonban meg kell említeni, hogy a kialakulóban levő új közigazgatási rendszer némi gondokkal és nehézségekkel küzdött. Az ellenforradalmi erők, ahol csak lehetett gátolták az új köznevelésügy kialakítását. A [tanácsok helyi szervei a lakosság egyéb politikai, szociális, közigazgatási ügyeinek, a gazdasági élet vérkeringésének megindításával voltak elfoglalva, s ebből kifolyólag az iskolákkal, oktatásüggyel, pedagógusokkal aránylag keveset foglalkozhattak. Több problémát és konfliktust okozott a helyenkénti hozzá nem értés. Egyes községi és városi tanácsok iskolabizottságaiba olyan tagok is bekerültek, akik nem értettek az oktatás ügyeihez és illetéktelenül vagy rosszul intézkedtek tanügyi kérdésekben. Helyenként elő7 A Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban. 1919. Db. 1959. Összeállították: Komoróczy Gy.—Fehér A.—Gazdag I.—Farkas Dezső. 307. sz. dokum. (Továbbiakban: TK. HB-ban), illetve Fáklya, 1919. márc. 23.

8 Köte Sándor: A magyar nevelésügy a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején. TK. Bp. 1963. 41. old.

106