A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
jötte nem az egykor kialakított keretek változatlanságát jelentette, hanem a kartell lényegéből fakadóan az egyezményi tagok a külső versenytársakkal, de a belső vetélytársakkal is állandó küzdelmet folytattak a jobb pozíciókért, a nagyobb profitért, ami természetszerűleg az eddigiekhez viszonyítva újabb és újabb módosulásokat hozott magával a kartell életében. Amikor a tagok a kartell létrehozásának indítékait fogalmazták meg, úgy tűnik, elsősorban a vásárlóközönség érdekét akarták szolgálni: „Az általános, súlyos ... különösen az építőiparban és annak következményeiként a téglagyáriparban fennálló nyomasztó és válságos gazdasági helyzet következményeként ... a nem megfelelő kihitelezés, gyakran a termelt áruk minőségi színvonalának csökkenéséhez vezet ... annak érdekében, hogy a vevő a tisztességtelen árrombolásnak kitéve ne legyen, mi pedig normális, tisztességes üzleti eredményt érhessünk el, és ezáltal lehetővé tegyük üzemünknek fenntartását és ezzel alkalmazottainknak és munkásainknak a kereseti és megélhetési lehetőség megtartását. E célunkat az egyezmény körébe vont áruk termelésének és értékesítésének egyöntetű tétele... az előállítási költségek mérséklése, a kedvezőtlen előállítási és értékesítési viszonyok kiküszöbölése... racionalizálása... révén óhajtjuk megoldani.”51 Csakhogy ezek a szépen hangzó szavak egyetlen vásárlót sem tévesztettek meg. Mert igaz, szó van a célkitűzések között ajermelői ár mérsékléséről, de nem az eladási ár csökkentéséről. A Debreceni Újság-Hajdúföld egyik cikke a következőket írta egy másik ún. „Kőkartell” megalakulása apropójából: „A kartell szótól már annyira megcsömörlött a közönség, hogy szinte hallani sem szeret róla, és egyenesen rossz érzés fogja el az olvasót, ha az újságok hasábjain újra és újra kartellproblémákról szóló cikkeket talál. Ez az ösztönös ellenszenv tökéletesen megérthető, hiszen a kartell kifejezést lassanként kénytelen azonosítani az árdrágítás fogalmával. Ha megdrágul a cukor, akkor egészen bizonyos a cukortartell kollektív áremeléséről van szó, ha feljebb megy a kenyér ára, akkor ismét csak az derül ki, hogy a pékkartell határozata ment megvalósulásba, ha valami mezőgazdasági cikk ára emelkedik, abban megint csak kartelli- zált gyárak és ipari vállalatok együttes fellépését és fellebbezhetetlen döntését lehet felfedezni.”52 Valóban a harmincas évek közepén sorra alakultak meg a különböző kartellek, és ezek működését súlyos összegekkel kellett megfizetnie a dolgozóknak. Túl szépen hangzik a megokolásból az is, hogy alkalmazottaink és munkásaink megélhetését biztosítsuk. E humánusnak tűnő megfogalmazás hamis volta rögtön nyilvánvaló lesz, ha hozzáolvassuk ugyanennek a tervezetnek a 14. pontjában írottakat: „Munkás ügyekben az egyezmény tagjai a legteljesebb egyetértéssel, egyöntetűen Járnak el, és kötelesek a kft. által megállapított iránybéreket betartani.”53 ígéretet tettek arra is egymásnak; „Valamelyik tag által önhibájából kizárt munkást, akit bér- vagy egyéb követelései miatt egyik gyáros elbocsátott, a többi üzem sem fogja alkalmazni”!54 Tehát a tőkések ez esetben is profitjukat nemcsak a vevők kárára, de a bérek leszorításával dolgozóik hátrányára is növelni akarták. Ez utóbbi célt is szolgálta tehát a kartellben való összefogás. 51 Uo. 52 Debreceni Újság—Hajdúföld 1936. február 15., valamint A Hajdú-Bihar megyei állami sütőipar negyedszázada, 1949—1974 (szerk.: Szűcs Ernő), Db. 1974. 19. old . 53 HBmL. XI. 201/b. 3. 54 Uo. 75
