A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
Lényegében ugyanehhez a kérdéshez tartozik, éppen ezért itt teszünk említést a munkásokkal való szerződésekről is. A kihordóknak, akik a még forró kemencékből hordták ki a frissen égetett téglát, ezrenként 90 fillért és 2 kg fát fizettek. A munkások kötelesek voltak az árut szín, hang és minőség szerint osztályozni és a gyár által kijelölt helyre csomókba rakni. Ki kellett tisztítaniuk a kemencéket a salaktól és a téglatörmeléktől is. Kötelességeik megszabása mellett a szerződés jelentős része foglalkozott a munkások magatartásával: „Ha a munkavállalók a munkát időközben bármely okból abbahagyják, avagy időközben elmennek (kivéve betegség, baleset vagy katonai szolgálat), a munkát rosszul végzik, esetleges rossz akaratot tanúsítanak, avagy a gyár tulajdonát képező dolgokat rongálják vagy eltulajdonítják, a házirendet nem tartják be, úgy a gyár vezetőség minden előzetes felmondás nélkül, azonnal elbocsátja... A gyár vezetőség felszólítására a meg nem felelő munkások munkájukat azonnal kötelesek abbahagyni és a gyár területét azonnal elhagyni... ”55 Az úgynevezett behordókkal, akik a mágia (félkész tégla) berakását végezték a kemencékbe, hasonló tartalmú szerződést írattak alá. Csakhogy a munkásnak a gyárból való eltávolítása — a kartellmegállapodás értelmében — maga után vonta a szakmából való kivetést is. S ha netalán továbbra is szakmájában akart dolgozni az illető, úgy abban az esetben kénytelen volt a városból családjával együtt elköltözni. Nem érdektelen talán rávilágítani, hogy tulajdonképpen két társasági szerződés készült. Az egyiket 1938. február 1-én beadták a cégbíróságnak, amelyben az előzőektől eltérően csupán annyiban fogalmazták meg a kft. létrehozásának célját: „A vállalat tárgya mindennemű tégla és cserép vétele és eladása, a debreceni téglagyárak egész termelésének értékesítése, az ezzel kapcsolatos összes teendők lebonyolítása, téglagyárak bérbevétele, megvétele, üzemben- tartása.”56 Ez utóbbi iratban szó sincs az alkalmazottak és munkások kereseti lehetőségének biztosításáról, de nincs szó a munkások feketelistára való helyezéséről sem. Valószínűsíthetően akét társasági szerződés különböző céllal készült. Az egyik a cégbíróság részére, a kartell nyilvántartásba vétele miatt. A másik belső használatra, amelyik a tagok kötelességeit, mint láttuk a munkáskérdést, de sok egyéb más problémát is pontosabban, részletesebben határozott meg. Fogalmazhatnánk úgy is: az előző a hivatalos formaságnak való eleget tevés céljából íródott és az alaki követelményeknek akart megfelelni. A másik szerződés precizitásával zökkenőmentesebbé igyekezett tenni az érdek-összeütközések miatt problematikus kartelltevékenységet. A továbbiakban is összehasonlítva a két iratot, megállapíthatjuk, hogy a hivatalos fórumok részére készültben nem történik említés a kartellkeretekbe vont árukról. Ugyanakkor a másik nagyon pontosan felsorolja azokat. Az egyezmény körébe a következő árukat sorolták be: kézi és gépi falitéglát, valamint a sima kézi és gépi falazótéglák termelését (beleértve abba a vas-, görbevas-, padlás-, páros téglát és az ún. kubiktéglát is) helyben és vidéken való értékesítését.57 Ha megvizsgáljuk a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” által az egyezmény alá eső áruk lajstromát, illetve a KEI által hasonló céllal készült árujegyzéket, kitűnik, hogy a helyi téglagyárak új kartellje jelentősen kiterjesztette ezen áruk sorát. Mert az előző periódusban nem sorolták még ide a vas-, görbevas-, 55 Uo. 56 Uo. 57 Uo. 76
