A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
sztrájk, behívás vagy hosszú ideig tartó háború, vagy bármilyen vis maiornak nevezhető eset folytán az előírt mennyiséget valamely gyár égetni nem tudja.79 Érdekes ahogyan az ülés további részében a téglakereslet megnövekedésének hatására, annak kielégítésére való törekvésükben a kartelltagok döntöttek az ex kontingenstermelés kérdésében: „Minthogy a szükségletet előre teljes pontossággal megállapítani nem lehet, még az is könnyen megtörténhet, hogy a megállapított keretnél több tégla is eladható, s ezért különös érdeke fűződik az egyezményi tagoknak ahhoz, hogy ezen kereten felüli kereslet is kielégíthető legyen: azért... ha valaki a megállapított kereten felül termel, s a többlet termelés egészében vagy részben ebben a termelési évben eladatik, úgy ezen eladott mennyiség 1 /3 része mint exkontin- gens szállítás számolandó el, míg a megmaradó 2/3 rész az illető gyárnak a következő évi kontingense terhére lesz elszámolva, és ugyanez alkalomkor az illetőtéglagyáros természetszerűleg amíg rendelkezésre álló többlettéglamennyi- séggel a következő évben kevesebb téglát jogosult gyártani, mint amennyit neki termelni kellene.”80 Jól kiolvasható ebből a határozatból, hogy az 1 /3-os ex kontingens lehetőségével a tagokat a megszabott kereteken felüli termelésre akarták serkenteni, s kárpótolni akarták azokat a nagyobb kockázatot vállaló és esetleg kamat- veszteséget szenvedő üzemeket, amelyek nagyobb raktárkészlet tartására hajlandóknak mutatkoznak az előre jól fel nem mérhető igények kielégítése érdekében. Ilyen ösztönző módszer alkalmazására azonban csakis az 1941-es év rendkívül megnövekedett téglakereslete következtében szánták el magukat a gyárak. Ugyanakkor érvényben marad a szerződésnek az a része, amelyben a Kft. joga volt az eladási árak, feltételek megszabása, ezeknek és a szállításoknak az ellenőrzése. A Kft. változatlanul a saját nevében intézte az értékesítés egészét, a téglagyárak, közvetlenül csak az ún. kézi eladásokat eszközölhették, de azt is csak a Kft. megbízásából és nevében, a mindenkori megszabott áron, minden külön árengedmény nélkül. A kartell az eladásból származó bevételeket hetenként elszámolta, jóváírta a szállítást végző gyárnak. Visszatartotta azonban a befolyt összeg 10%-át a kartelliroda fenntartására. A valóságos kiadások rendszerint nem igényelték a 10% egészét, ezért a kellő tartalékolás után megmaradt pénzt év végén ugyancsak kiosztották az egyezményi tagoknak. A kartell egyetemlegesen nem vállalt felelősséget tagjai hibájából eredő károkért, perért, minőségi kifogásokért. Ilyen esetekben a szállítást végző gyárra hárította a felelősséget. A „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” 1943. december 6-i ülésén mondja ki önmaga feloszlatását. A korabeli törvények szerint a cégbíróság nem hajtotta végre a vállalatnak azonnali törlését a nyilvántartásból. Számítani kellett ugyanis azzal, hogy a kartellel szemben netalán hitelezők jelentkezhetnek, ezért csupán a régi cégszöveget törölték, és helyette bevezették: „Debreceni Téglaértékesítő Kft. felszámolása alatt” új jelölést. Ennek a formátumnak egy évig kellett volna megmaradnia, s a négy felszámolással megbízottnak (Serly Gusztáv, ifj. Serly Gusztáv, Sebestyén Lajos, Bisothka István) ezt követően kellett volna most már a végleges törlést kérnie. Minthogy azonban Bisothka István 1947. április 9-i leveléből kiderült: 79 Uo. 80 Uo. 6* 83
